Karácsonyi köszöntő

Kívánok minden kedves olvasónak áldott, békés Karácsonyt és egyben boldog Újévet is!

Ez az utolsó bejegyzésem, köszönöm szépen, hogy eddig olvastatok. Ezennek én kivonulok a blogoszféra személyes blogok kategóriájából. Kívánok mindenkinek sok szerencsét a továbbiakban is.

No Coffee - Day 5

Továbbra is kávé nélkül.

No Coffee - Day 3

Ma kicsit fájt a fejem, de nem volt vészes. Most már nem arról szól a napom, hogy nem ihatok kávét. 

Ez nagyon nagy lépés volt. Örülök, hogy ezt megcsináltam. Sok mindent bizonyítottam vele. Mondhatnám azt is, hogy büszke vagyok magamra, de nem mondom, mert nem szép dolog. Viszont azt elmondom, hogy megint kipipálhatok valamit erre az évre, a többi dolog mellett.

Ma vettem Inka kávét. Ebből fogok inni időnként, de nem akarok erre sem rászokni. Gyerekkorunkban ittuk ezt, amikor nem lehetett kakaót kapni. Nagyon finom és egészséges. Jó lesz ez néha.

No Coffee - Day 2

Ma már sokkal jobb volt: nem fájt a fejem és nem is kívántam annyira a kávét. Álmos sem voltam.

Most már a nehezén túl vagyok, nem lesz gond. Sikerült!

Elmentem futni de a mai futásom teljes katasztrófa. Ilyen rossz időt még akkor sem futottam, amikor 1 p futás 1 p séta volt. Félig jeges volt az aszfalt, rossz volt a kivilágítás, csak csoszogtam mint a nagyik. Borzasztó volt. Két kör után haza is jöttem. 

Marad a hétvégi futás és hétközben pedig a torna. Nem merek kockáztatni. Megcsúszok, egy rossz mozdulat és kimegy a derekam, vagy összetöröm magam.

No Coffee - Day 1

Tegnap este lefeküdtem korán. Meg is ébredtem fél kettőkor, de aztán kis idő múlva visszaaludtam.

Reggel úgy ébredtem, mint aki csak pár percet aludt volna. És érdekes, hogy amikor alszok két órát, frissebben ébredek, mint ma.

Megettem az 5 - 6 db mandarinomat reggelire és No Coffee! Nagyon álmost voltam, és valahogy hiányzott az a frissesség, amit a kávé ad nekem. Kb. 9 körül jelentkezett a fejfájás is. Szuper, már vártam. Tíz felé már elég elviselhetetlen volt ez az állapot, így főztem magamnak egy csésze fekete teát. Nem szeretem, nagyon rossz ízű és nem is akarok rászokni, mert nincs értelme egyik függőségből a másikba esni. Felét megittam, valamicskét használt, de 12-re már megint olyan voltam, mint a mosogató rongy. Fájt a fejem, ragadtak le a szemeim és alig tudtam koncentrálni. Kortyoltam párat a maradék teából, ami addigra elviselhetetlenül keserű lett.

Úgy 1 óra körül kicsit helyrepattantam, már a fejem sem fájt annyira és fel is ébredtem kicsit. Délutánra már jobb lett, a fejfájás sem kínozott annyira és a tegnapi álmosság, az ásítozás kimaradt. Néha eszembe jutott, hogy jó lenne pár korty kávé, de annyi.

Érdekes, hogy nem a rituálé, nem az íze hiányzik, hanem a hatása. Nem fogom feladni, kitartok az elhatározásom mellett. Egyedüli kivétel lesz, ha megint annyira fogok szédülni, hogy nem fogok tudni felkelni az ágyból. Akkor lehet inni fogok egy kevés kávét, de remélem ez nem fog bekövetkezni.

Végül úgy döntöttem, hogy nem írom le mindazt, amire gondoltam, ami idáig vezetett és amiért lemondok a kávéról.  Jobb lesz így, megmarad a lelki békém. Haladok a saját utamon úgy, ahogy én azt elképzeltem. A napokat még egy darabig leírom, mert majd jó lesz egyszer visszaolvasni.

No Coffee - Day 0

Tegnap mint írtam már, fél nap volt, mert volt még egy kevés kávé, amit megittam reggel. El is voltam vele, fejben készültem a nagy napra és a többi napra, amikor kávé nélkül kell élnem.

Kicsit felborult a napom, az étkezésem is, de nem volt vészes. Ebéd után nagyon hiányzott a kávé, de akkor még inkább csak az íze és a megszokás, hogy ebéd után kávét iszok. Aztán jött a fejfájás. Tompa, idegesítő fejfájás. Tudtam mi okozza és számítottam is rá, így nem vettem be fejfájás csillapítót. 

Aztán úgy 5 körül elkezdtem ásítozni. Ez ment kb. 7-ig. Semmi erőm nem volt, gurult el a fejem, olyan álmos voltam.

Az az érdekes, hogy mindvégig az édeset kívántam. Tudtam, hogy kávét nem fogok inni, mert nagyon szilárd az akaratom, nem adom fel!!! Így uzsonnára ettem két szelet mézes kenyeret, ami nekem megengedett, ez nem gond. Aztán továbbra is kívántam az édeset, és kiegyeztem magammal egy kakaóban, amiben volt 1 kk cukor és nem is volt édes.

Végül fél tízkor lefeküdtem. 

Ma már sokkal rosszabb, de erről holnap írok. 

Sokat gondolkoztam tegnap és tegnapelőtt. Főleg azon, hogy mit jelent nekem a kávé, miért kezdtem el inni, miért ittam az évek során és hogyan jutottam ide. Ezek olyan kérdések, amikre szerintem föltétlenül válaszolni kell a függőnek. Másképp nem lesz gyógyulás.  Erről fogok írni nemsokára, mert nagyon sok dologra rávezetett és ezt hasznos leírni (szerintem). Függőknek mindenképp ajánlom, mert olyan dolgokra jöttem rá, amikre nem is gondoltam eddig. Hamarosan következik.

No Coffee

Nagy lépés ez nekem, de meg kell tennem. Most! 

Ne ijedjetek meg, nem orvos tiltotta meg, hanem én akarom.

Holnaptól indul a No Coffee terv. Igen, ez a holnaptól pont úgy hangzik mintha a dohányos, vagy a fogyókúrás mondaná, aki lényegében nem is akar leszokni, vagy lefogyni, csak halogassa. Holnapról, hétfőtől, elsejétől, ez a szlogen :)

Hogy miért holnaptól?  Tegnap este, amikor úgy kb. 5 perc alatt elhatároztam, hogy leszokok a kb. két évtízede tartó, kemény függőségemről, még volt kb 1 adag kávé megfőzve. Nem akartam kiönteni, mert azért mégiscsak "kávé" és fájt volna a szívem érte. Gondoltam megiszom, de már a rosszullét környékezett a látványától is. Így azt mondtam magamnak, hogy ma reggel megiszom azt a maradék kávét és vége a kávézásnak. Szóval ma félnap, holnaptól pedig 0 tolerancia.

Majd írok erről bővebben.

Jég

Így néznek ki nálunk a járdák. Volt egy havaseső, ami megfagyott és most tiszta koripálya a város. A mai 4 km gyaloglás edzésnek is beillett volna, annyira nehéz járni ezen a tükörsima jegen.

Nem sózzak, nem homokozzák, nem takarítják. Minek? 

Ezen járni is alig lehet. Futni már életveszélyes. Nem tudom mi lesz, mert egyelőre marad a hideg. Délben kicsit felmelegszik, mondjuk -1 C-ra de nem olvad meg a jég.

Egy kis mosoly mára :)

Kezdődik a buli

Ma reggel kicsit köhögtem és éreztem, hogy mintha kaparna a torkom. Kicsit folyik az orrom is és mintha érezném a füleimet is. Mindenből egy kicsi, de ez vészjelzés már. Rég számítottam erre, most pedig meg is történt. Ittam egy bodza teát mézzel és friss citromlével és elővettem a C vitaminos propolisz tablettákat. Nem vészes a dolog, de figyelni kell most rá, mert ha ezzel futok, akkor tuti torokgyulladás lesz belőle. Tehát a futás egyelőre szegre akasztva. Legalább kimosom a futócipőmet, mert erre nem jutott idő, vagyis most a hideg miatt féltem, hogy nem szárad meg. 

Tehát most a saját magam kísérleti alanya leszek, legalábbis ezen a télen. És ez még mindig jobb annál, amit anno a doktornő ajánlott nekem.

Az történt, hogy 2004-ben egyik napról a másikra elment a hangom. Nem is voltam meghűlve. Elmentem orvoshoz, kaptam antibiotikumot, másnap megjött a hangom, ha azt egyáltalán hangnak lehet nevezni, ugyanis olyan volt, mintha egy repedt fazekat kongattak volna. Na mindegy, helyrejöttem. 2005-ben megint elment a hangom. Elmentem a dokihoz és ő mondta, hogy jééé, megint elment a hangom? Én ugyanis elfelejtettem, hogy előző évben is így jártam. Kaptam gyógyszert, másnap megjött a hangom, egy hét alatt felszakadozott a váladék a légcsövemből, de ezt inkább nem részletezném :) Az egészben az a vicces, hogy mindkét alkalommal szeptember 21-én történt a dolog, napra pontosan :)

És akkor azt mondta a doki néni, hogy hajlamos vagyok erre és meg kell erősíteni a szervezetem, a torkom, hogy ezt elkerüljem. Felírt egy gyógyszert és elmagyarázta miből áll ez a kezelés. Legyengített baktériumokat kellett volna szednem tabletta formájában úgy hogy 10 napig szedem, aztán 20 nap pihenő és ezt háromszor megismételni. Minden 10 nap után ezek a baktériumok megtámadják a szervezetem, gyakorlatilag hűlést okoznak és kényszerítik a szervezetet, hogy reagáljon, előállítsa az antitesteket és megerősödjön. Gyakorlatilag ez azt jelentette volna, hogy három hónapon át és majdnem folyamatosan beteg leszek. Háááát, elgondolkoztam és azt mondtam, hogy ok, ha kell, akkor kell. Édesanyám szegény elment a gyógyszertárba, hogy megvegye a gyógyszert.  A gyógyszerésznő majdnem sokkot kapott, amikor meglátta a receptet. Azonnal megkérdezte, hogy kinek kell, hány éves stb. majd elmondta, hogy ezt a gyógyszert ők nem tartják készleten, kizárólag rendelésre hozzák, valami 150 lej volt akkor az ára, ami nem egy olcsó buli, mert akkor kb. 42 eurónak számított (az egészségpénztár semmit nem támogatott az árból) és a csattanó: idős személyeknek ellenzett, mert halálos lehet. Szegény édesanyám majdnem sokkot kapott. Hazajött és elmesélte nekem a dolgot. Azt mondta, hogy ha ezek után is kérem, visszamegy és megrendeli, de gondoljam meg jól, mert ez nem játék.

Figyelembe véve mindent, azt mondtam, hogy inkább évi 1 hét, mint ez a kálvária és nem vettem meg a gyógyszert. 

Következő évben szeptember 21-én vártam, hogy mi lesz, de elmaradt a dolog, sőt, azóta sem jelentkezett :) Persze vigyázok a torkomra, mindig sálat viselek, meg nem nyelem a jeges italt. Ha meghűlök, az mindig a torkomnál kezdődik, de nem vészes. 

Szóval ez a helyzet, ezért szeretnék futni télen is, hátha megszokja a torkom. Ma azt hiszem pihenőnapot tartok, mert érzem, hogy jót tenne. Holnap torna és meglátjuk vasárnap hogy fogom érezni magam, és ha nem lesz gond, akkor kimegyek.

Csak úgy :)

63,9 kg, again!

63,9 kg. The magic number! :D

De szeretem ezt a számot és azt még jobban, amikor az évet nem azzal kezdem, hogy le kell fogyni :)

És igen, I did it again! Megint sikerült megtartani a súlyom :) Yessss!!!

Megtört a jég

Ma -1 fokban futottam 35 percet, nagyis tempóban, de nagyon jólesett. A pulzusom is nagyon jó volt, el sem fáradtam. Azt hiszem megtartom ezt a tempót a tlire, mert nagyon jó. Ez tökéletes nekem.

Hogy miért tört meg a jég? Mert annak ellenére, hogy ma december 3-a van, mostanában lett csak hideg. Ma reggel - 7 fok volt, talán ez az eddigi leghidegebb idő, amit ezen a télen mértünk. És ma kimentem futni. Nem tudom hogy csináltam, de eleve nyugis tempót diktáltam magamnak és nem lihegtem, nem fáztam és nem fáradtam. Féltem nagyon a hidegtől, de a jelek szerint nem kell félni. Úgy néz ki, hogy ki tudom cselezni a hideget.

Még az lesz kicsit érdekes, ha lehull a hó, de azt is megpróbálom. Amíg nem fagy meg, hogy jég legyen, addig gondolom nem lesz gond.

Most már jó a pink kompressziós zoknim. Ma tökéletesen melegített. 

A nap vicce: állnak az emberek a buszmegállóban és vacognak. Én elfutok mellettük és melegem van a futástól. Ők engem bámulnak és gondolják, hogy nem vagyok normális, amiért ebben a kutya hidegben futok. Na kinek jobb? :D Hát nekem :P

A mai futás elnapolva :(

Nagyon készültem a mai futásra, szerettem volna egy csoporttársunkért futni, aki már sajnos nem lehet közöttünk. Tegnap este viszont a saját hülyeségem miatt olyan gyomorrontást kaptam és olyan görcsöket, hogy ma alig élek. Alig aludtam valamit, most is görcsök kínoznak. 

Most kúrálom magam és pihenek, hátha holnap jobban fogom érezni magam és kimegyek futni.

A leckémet viszont megtanultam. Még jobban figyelni fogok a kajára.

Nincs igazság!

Hétfőtől termo sportruhát lehet majd kapni nálunk a Lidl-ben. Nekem jól jönne, mert a télu futóöltözékem még elég hiányos és most már itt a hideg is. 

És tessék, nézzétek miből lehet választani :D Megint PINK!!!! Nem értem miért nem képesek más színt is kínálni. Jó, hogy ez inkább bordó, de a térdénél pink és ráadásul a felső 3 színű. Muszáj lesz vennem, legalább nadrágot, mert ilyen áron nem lehet kapni sportruhát. 

Tiszta röhögés. Van egy állati pink zoknim, most lesz egy ilyen színű nadrágom is :) Szép lassan már nevezhettek rózsaszín párducnak is :)

No comment!

Senki sem az, akinek mutatja magát és pont abban csalódsz, akit őszintének és nyíltnak hiszel.  Így bizz az emberekben. 

Új csoport indul

Indítottam egy blogot Napi Mozgás névvel, ahova természetesen a napi mozgásunkat fogjuk vezetni, percben.

Motivációs csoport, hogy ne lógjuk el az edzéseket :)

Akit érdekel, ITT csatlakozhat és olvashatja a részleteket :)

Szeretettel várok mindenkit!

Futás félretéve

Az éjszaka arra ébredtem, hogy nagyon fáj a jobb térdem. Szóval a futás egy ideig szünetel. Így nem lehet futni. Vagyis lehetne, de nem érdemes.

A mai futás

Ma már az elején is figyeltem a pulzusom, amennyire lehetett, de ma sem lettem okosabb. Elindultam lassan és 01:30-nál 98-at mutatott, aztán 85-öt, ami gyakorlatilag lehetetlen.  Aztán beállt 150 - 160 körül, az emelkedő tetején volt 170 is, ami nem csoda. Itthon megnéztem mennyi a két érték és megint meglepődtem: avg 159, max 199. Na erről ennyit. Nem tudom mit gondoljak. Magyarázat lenne, mert  többször megijedtem, mert elég durván rám kiabáltak egy autóból, mert egy autó úgy behajtott előttem, hogy majdnem engem is elvitt stb. De mindegy, legközelebb jobban figyelek. 

Ma sapkával mentem és jó volt. Kicsit izzadtam, de nem fáztam. Viszont már jön a hideg, ezután még a kesztyű is kell majd. 

Annak ellenére, hogy megmondták ne foglalkozzak vele, mégis kicsit bosszant, hogy 1 percet lassult a tempóm a nyár óta. Elég nehéz sötétben futni, zavar a ruha is és talán le kellene adnom azt a plusz kilót, másfelet.

Sapka és pulzus

Tegnap megint nem tudtam mit vegyek fel a futáshoz. A hőmérő 12 fokot mutatott, de hidegebbnek tűnt. 

Végül kiválasztottam a cuccokat és jól választottam, kivéve a sapkát. A simléderest vettem fel mert úgy gondoltam még korai a kötött sapka. Hát nem jól gondoltam. Nemrég vágattam le a hajam, hátul fel van nyírva most. Futás után éreztem, hogy kicsit megizzadt a tarkóm és fázik. Felhúztam a mellényem gallérját, de azt hiszem ezután már kell a sapka. 

A másik dolog, ami sokkolt, a pulzus. Elkezdtem futni, persze megint nem láttam az órám csak helyenként. Igaz az elején nem szoktam nézegetni a pulzusom, most sem tette (volna), mert nagyon könnyen ment a futás, szinte repültem, de aztán mégis ránéztem az órámra és jól tettem. 180-at mutatott. Sokkoló volt, de most már legalább tudom mikor lesz ennyi a max pulzusom, ugyanis eddig mindig figyeltem az órát (persze a futás elején sosem) és soha nem láttam az órán annyit, amennyi a max volt. Most már tudom, hogy az elején kell nézni és cammogni, amíg beáll a pulzus.

Egyelőre megfigyelés alatt tartom az ügyet, mert tegnap azt is láttam, hogy 157 után a következő érték 118 volt, ami gyakorlatilag lehetetlen. A végén max pulzusnak 207 lett, ami őrülten sok. Nemrég cseréltem elemet az övben. Szóval nem tudom mit higgyek, de figyelni fogok. Tény, hogy nem lihegtem, nem voltam kifulladva, bár az óra szerint elég halott kellett volna legyek. Meglátjuk ezután mit fog mérni. 

Tudom, hogy sok futónak égnek áll a haja a PK hallattán, de én PK párti vagyok (mert engem ez vitt és visz előre). És ha már PK, akkor ajánlom figyelmetekbe Moós Gergely (aka Dagadt Köcsög) írását itt. Ennél jobban meg sem lehetett volna fogalmazni.

Mégsem szüneteltetem az írást

Most úgy történt, hogy mindenhonnan csak a pofonokat kapom (akkor is, ha nem érdemlem meg). Ez van, ilyen az élet. 

Mégis írok arról, amit fontosnak tartok.

Szolgálati közlemény

Csak szólok, hogy most egyidőre szünetelni fog a blogírás.

Keresem az egyensúlyt

Tegnap és ma kicsit elgondolkoztam azon, hogy mit jelent nekem a futás és mik a céljaim vele. Hogy miért? Azért, mert tegnap kicsit bűntudatom volt azért, mert nem mentem ki futni és ez nem jó. 

Az történt, hogy a héten ismét elkezdtem a rendszeres futást. Szerdán lefutottam az aznapi 35 percet, de tegnap nem éreztem jól magam, egész nap nyűgös voltam, mindenem porcikám fájt, a fejfájásom 2 fájdalomcsillapítótól sem múlt el. Délutánra egy fokkal jobb lett, de akkor sem voltam jól, így nem mentem futni. Később viszont arra gondoltam, hogy talán mégis meg kellett volna próbálni, lehet ment volna a futás és ehhez hasonlók. Szóval bűntudatom volt, amit nagyon nem szeretek. Aztán elkezdtem gondolkozni a dolgokon. 

Aki már rég olvassa a blogom, az tudja, hogy kb. háromnegyed évig rendszeresen végeztem a súlyzós edzéseket. Olyan edzéstervem volt, hogy minden második nap volt edzés. Az elején rövid, 20 perces edzések voltak, de aztán idővel, ahogy emeltük az adagot, lassan egy óra lett belőle. Volta mikor rendszeresen be tudtam tartani az edzésnapokat, de volt olyan is, hogy nem. Kimaradt több edzés is, ami az akkori súlyzós tanácsadómnak nem nagyon tetszett, mivel izmot így nem lehet építeni. Én ezt el is hiszem, csak az a helyzet, hogy vannak az életben olyan időszakok, amikor nem jut idő edzésre, vagy egyszerűen nincs lehetőség rá. Jöttek a finoman burkolt szemrehányások, aminek az lett a vége, hogy nem hogy nem élveztem az edzéseket, hanem egyenesen kényszer volt már, hányingerrel gondoltam rájuk. Ennek az lett az eredménye, hogy abbahagytam. Kényszerből nem fogok edzeni és eljutottam arra a pontra, amikor azt mondtam, hogy elég. 

A futással nem szeretnék ide jutni. Igazából senki nem nyaggatott, a mostani futós tanácsadóm soha nem tett egy rossz szót sem arról, hogy miért maradt ki az edzés. Mindig mondja, hogy akkor fussak rövidebbeket, amíg ismét belejövök és ennyi. De azért magamban vívódom, ami nem jó. 

Azt már írtam, hogy heccből kezdtem el futni. Első célom az volt, hogy bebizonyítsam saját magamnak, hogy én is tudok futni, és az, hogy meggyőződjek arról, hogy a negatív példaképem, aki miatt elkezdtem futni, ezt sem csinálja becsületesen, csak a szája jár. Hát ezt a célt már az első hetekben elértem. Utána nem igazán volt célom. Futottam, követtem az edzéstervet, amikor megakadtam vele, kínlódtam, harcoltam, amíg rájöttem, hogy nem kell erőltetni, váltani kell. Aztán elkezdtem a pulzuskontrollt és ment a futás mint a karikacsapás. Akkor élveztem, hogy én tudok valamit, amit sok más ember nem tud, büszke voltam magamra azért, hogy volt bátorságom belevágni és azért volt eredmény is, élveztem, hogy hülyének néznek, irigyelnek stb. De bűntudatom nem lesz egy két elmaradt futásért. 

Ma sem voltam valami fényesen, de kimentem. Futottam 2,14 km-t, de éreztem, hogy jobb nem erőltetni. A tanácsadóm azt mondja mindig, hogy annyit fussak, amennyi jólesik. Ma ennyi volt és azt nézem, hogy kimentem, mozogtam. Ez is több a nagy semminél. Legalább átmozgattam magam. 

Elgondolkoztam azon is, hogy mik a céljaim a jövőre nézve ami a futást illeti. Hát egyelőre nem sok :) Igazából nem akarom abbahagyni, télire azt a célt tűztem ki magamnak, hogy a hidegben is fussak, erősítsem meg a torkom, ami mindig gond volt nekem, és azt, hogy azért valamelyest a kondíciómat is megőrizzem. Ez addig fog menni, amíg nem lesznek kemény minuszok, de addig szeretném csinálni. Tavasszal majd rákapcsolok, mert áprilisban lesz egy verseny a városban, igaz, hogy csak 5 km, de emelkedőm van és ahhoz én nem vagyok még hozzászokva.  Aztán kezdődhet a reggeli futás, ami a legjobb. Természetesen szeretnék fejlődni, de nem tűztem ki versenycélt. majd, ha tényleg annyit fejlődtem, hogy érdemes lesz más versenyre is benevezni, akkor körülnézek, de igazából nem hinném, hogy csak ezért utazni fogok 100 kilométereket és költeni fogok az útra, meg szállásra. Persze, ha alkalom adódik akkor nem fogom kihagyni, de ez már a jövő zenéje. Ki tudja? Lehet a félmaratont is le fogom majd egyszer futni, ha felkészültem rá :)

Szóval csak nyugisan, a kondíció a cél, amit a futással eszezek meg :)

Ismét mérlegre álltam

Mostanában igen könnyen vettem a mérlegelést. Az utolsó 2013 szeptember 10 - én volt, 64 kg-t mutatott akkor a mérleg. Ma pedig 64,7 kiló voltam reggel, ami  az előzményekhez képest nagyon jó eredmény. Ez a következő hónap elejére visszamegy kb. 64 - re, mert ennek jó része víz.

Na jó, most lehet mosolyogni,  széles vigyor is megengedett, mert ugye minden kifogáskereső, önigazoló sikertelen fogyis ezzel ringatja magát, de a két évi mérések eredménye engem igazol :P Meglátjátok :D

Amúgy nem ez a 64,7-es szám a gond, hanem az, hogy hogy érzem magam. Az utolsó futásom alkalmával éreztem hogyan mozog a fenekemen és a combjaimon a "háj".  Jogos, megérdemlem! :D A tanácsadóm azt mondta, hogy ezt le fogom dolgozni amint ismét rendszeresen fogok futni és ezt én is tudom. 

Mától ismét folytatom a heti háromszori futást. Kicsit megint bekavart nekem ez a korán sötétedés, ezzel is meg kell majd barátkoznom, de ez van. Sok mindent megtanultam már a futás kapcsán, nagyon sok dolgot változtattam, remélem ez is megoldódik.

Szóval ez való nekem mára ÉS NEKED IS!!!!!

 

C - vitamin tabletta helyett citromlé

Jön a tél és ilyenkor kevesebb vitamint tudunk bevinni a szervezetünkbe természetes úton. Ezért kell a vitaminpótlás. Persze be lehet szedni egy - két tablettát és el van intézve a dolog, de jobb a természetes anyag.

A gyümölcsfogyasztás mellett én elkezdtem citromos vizet inni. Persze nem cukorral limonádénak, hanem csak citromlé és víz együtt. Egy citromból kb. 3 pohár citromlé lesz, mert nem készítem nagyon koncentráltan.  

Ma is voltam futni

Szóval tegnap nem hűltem meg, így ma is mentem futni. Jó idő volt, 12 fok volt kint, de megint túlöltöztem magam. Már a második körben észleltem, hogy túl sok a ruha rajtam, de nem volt mit tenni. Valahogy meg kell tanulnom időjáráshoz helyesen öltözni, de ez nem egyszerű. Félek a megfázástól de végül azért fogok megfázni, mert túl sok rajtam a ruha,  megizzadok és megfázok. 

Ma is csak 2,56 km-t futottam és érdekes, majdnem ugyanazzal a tempóval, pedig nem terveztem semmit, futottam ahogy jólesett. Ma viszont a max pulzusom jóval alacsonyabb volt. Vissza tudok rázódni, nem lesz gond.

Rég nem írtam :)

Elég rázós időszakon vagyok túl és lehet még nincs vége. De én azért reménykedem :) 

A futás és mindenféle sport háttérbe szorult. Azon is gondolkodtam, hogy félbehagyom a futást, félreteszem a tavaszig, de valahogy nem volt szívem megtenni.

Szóval ma megint elmentem futni. 13 fok volt kint. Egész nap azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel, nem beszélve arról, hogy reggel - 5 fok volt. Még nem tudom mit kell felvenni ilyen időben, ezt még meg kell tanulni. Aztán hosszas vacillálás után kiszedegettem a ruháimat és felvettem a csodaszép kompressziós zoknimat is :D Reménykedtem, hogy a melegítő nadrágom futás közben nem libben fel annyira, hogy meglássák a "cuki" zoknimat. :) Szóval a zokni még most is túl vastag. Igazából nem értem milyen időre van ez tervezve. A felső része jó, azzal nincs gond, de a talpa kétszer olyan vastag, mint a felső. Most csak 2,4 km-t futottam. Az elején nem volt gond, de a vége felé kezdtem már érezni, hogy túl meleg. Azt hiszem ezt cipő nélkül kell viselni :P Szóljatok hozzá, akinek ilyen zoknija van. A tiétek is ilyen? Vagy csak én fogtam ki ezt a vastag darabot? Na mindegy. Majd jó lesz a hidegben.

Szóval elindultam futni. Igazából egy célom volt ma, az, hogy fussak. Az órát sem néztem, nem érdekelt az idő, néha azért megnéztem a pulzusom. Próbáltam visszaemlékezni óra nélkül, hogy milyen a jó tempó de láttam, hogy a pulzusom 160 fölött van, ami mondjuk nem csoda, mert ki vagyok esve a gyakorlatból. Időnkét lassítottam, de egyéb gond nem volt. Próbáltam okosan lélegezni, de nem tudom, ha sikerült. Baseball sapkával indultam végül, a füleim védetlenek voltak, a szél is fújt ... Lefutottam 5 kört és hazajöttem.  Gyorsan megcsináltam a nyújtást és lezuhanyoztam, majd ittam egy forró teát. Most ég az arcom és a torkomat is érzem, de remélem ez csak ennyi, ma el is múlik. 

Végül is számítok majd hűlésre, mert ez gyakorlatilag elkerülhetetlen, így edződik meg a szervezet. Na majd meglátjuk. 

A futás elég jól sikerült, ugyanis 6:34-es tempót futottam, ami jónak mondható.

Pénteken benéztem pár boltba, sapkát akartam vásárolni, de nem találtam megfelelőt.Nég megnézem máshol is.

Azon gondolkoztam, hogy a télire kellene valami alternatíva, mert a futás az nem lesz folytonos. Állítólag nagyon kemény tél lesz és ha nem tudok futni, akkor kell valami egyéb mozgás. Nem is a súlyom, hanem a  kondi miatt. Egyelőre Péntek Enikőre és Béres Alexandrára gondoltam, de majd meglátjuk.

Holnap is szeretnék futni, de ez attól függ hogy fogom érezni magam, mert az esetleges hűlés mellett női bajaim is lesznek. Szeretnék futni a 36-éves meggyilkolt anyuka emlékére és gyertyát gyújtani.

Bevásároltam futócuccból

Tegnap futócuccok jelentek meg nálunk a Lidl-ben. Én nyitás után 10 perccel érkeztem és az utolsó db. futónadrágot vettem meg, azt is csak azért, mert ki volt bontva és 40 - 42-es  méret volt, ami teltebbekre nem jó. Sikerült normális méretű és színű felsőt venni és még egy állati színű kompressziós zoknit. 

Íme a szerzeményem :)

A csíkok és a virágok igazából szürkék, de mivel a kép bliccel készült, így világítanak. Szerettem volna, ha a felső végig cipzáros, mert az praktikusabb, de nem nagyon volt miből válogatni. Ez is jó végül, mert a méretet is eltaláltam és a hónalj, mert a kar felső része szitás, így szellős. 

A nadrágra semmi panaszom nem lehet. Nagyon szuper. Talán a derekánál van egy kis gond, mert bő a gumi, de ott van zsinór is, így majd magamra bogzom :) Hiába, ez már rendszeres nálam, de jobb így, mint fordítva, ezen lehet segíteni.  Külön jó pont, hogy a nadrág alja gumis, így nem fog felcsúszni, remélem.

És most következzen a bejegyzés fénypontja :P ami nem más, mint ez a "gyönyörűség":

Sajnos a kép nem tudja visszaadni a reális színét, még ennél is állatibb :D Normális esetben nem adnék pénzt ilyenért, de mivel a profi kompressziós dolgok nagyon drágák, háááát .... mondjuk úgy, hogy megerőltettem magam, félretettem a büszkeségem  :D  Ezt csak tényleg az áráért vettem meg, ugyanis tényleg olcsó volt. Gondoltam egy próbát megér. Az a jó, hogy mivel nekem nem vastag a vádlim, feljön térdig és a talpa jó vastag. Jó lesz majd télen nadrág alá. Sajnos csak ilyen volt. A neon zöld csak férfiméretben volt, de az sem volt valami kedves árnyalat. Meg aztán nem akartam annyi színt magamra gyűjteni. A NB cipőmben is van sötét rózsaszín, így a zöld nagyon elütő lett volna.

A cipőt nem most vettem :) A cipő színe se igazán az én világom, de aki sportol, az tudja, hogy az ember minőséget választ, nem márkát, és nekem ez jutott. Hát megbarátkoztam vele, most már nagyon nem érdekel, hogy milyen a kinézete, mert nagyon jónak minősült. Eddig még egyszer sem fájt a lábam benne.

Az összes termék Crivit márkájú és Bangladesh-ben gyártották :P

Most már csak egy vastag rövidnadrág kell. Igaz, hogy ezek nem vastag cuccok, de mostanra még jók lesznek és aztán majd a tavaszra. Szép lassan felöltöztetem magam :)

Közben voltam futni de csak a zoknit próbáltam ki. Meg is bántam :) Ez nem mostanra való, annyira vastag. A vádlimon jó érzés volt, meg is táltosodtam tóle, mert 5:34-es tempót futottam, de majdnem meggyúlt a lábam a cipőben. Szóval elteszem télire :)

Egy kis szünet

Már jó ideje szünetel nálam a futás, szép lassan egy hónapja. Az elején azért, mert túlhajtottam magam és kellett a pihenés. Aztán a papámnál voltam és agyondolgoztam magam, ezért megint kellett a pihenés. Most már fizikailag úgy érzem, hogy tudnék futni, de minden délután a kórházban vagyok a tesóm gyerekeinél, későn érek haza és sötétben már nem futok. 

Szóval most kicsit kiestem, minden táblázatban az utolsó vagyok, de nem lényeges. Most szükség van a segítségemre. Remélem azért a hétvégén már futhatok.

Futás zene nélkül

Egyszer kipróbáltam, de nem volt valami jó hatással rám, így hanyagoltam. Azt mondtam, hogy majd, mikor már annyira rutinos futó leszek, hogy nem kell a pulzust figyelnem, akkor előveszem a zenét.

Ma nem tudom mi ütött belém, de gondoltam unaloműzés gyanánt futás közben jó lesz a zene. Rosszul gondoltam ám :). Elindultam futni és tényleg nem figyeltem a pulzusom, de a zene sem esett jól, idegesített. 3 percnél bele kellett sétálnom, pedig a pulzusom nem volt nagy, de éreztem, hogy jó lenne. Aztán futottam még vagy 4 percet, utána ismét belesétáltam, kikapcsoltam a zenét és végül 2 km után megálltam. Éreztem, hogy jobb nem erőltetni. Nem sietek sehova. Szép lassan hozzászokok ismét a futáshoz, mert ez a két hét kiesés bizony megérződik.

Amikor itthon berajzoltam a térképet és felvittem az endora, akkor láttam, hogy bizony eléggé vágtázhattam, mert 2 belesétálással is 6:55-ös tempó jött ki.

Holnap este is ki szeretnék menni egy max. 20 perces átmozgató futásra, aztán szerdán, ha minden jól megy, akkor szerdán jöhet a 35 perc.

Szóval fusson zenével az, aki el tudja magát határolni a ritmustól. Nem nekem való, nem vagyok én még felkészülve rá :) Ha mindenképp valamit hallgatni akarok, akkor le fogok tölteni valami olasz hangoskönyvet és az majd megteszi. Azt hiszem Camilleri Montalbanoja meg fog felelni Camilleri hangjával. Imádom mindkettőt és az öreg nagyon szépen tud mesélni.

Augusztusi összefoglaló

Ismét vége egy hónapnak és le szeretném írni mi történt.

Összességében eredményes hónapot tudhatok magam mögött de voltak gondok és csináltam egy nagy hülyeséget is, aminek szerencsére nem lett következménye (még).

Mivel júliusban már megállás nélkül le tudtam futni 40 percet is, kikönyörögtem a tanácsadómtól, hogy emeljünk az edzésidőn. Így 10 percet emeltünk minden edzésen.

Ezen kívül kitűztem magamnak, hogy ezután nincs ellógott edzés. Ha edzésnap van, akkor edzeni kell, ki kell menni futni. Ha nem megy jól az sem számít, de meg kell próbálni.

Nagyon szépen haladtam a hónap közepéig, nagyon büszke voltam magamra, mert ilyen még nem volt, hogy ne hagyjak ki egy edzést sem. Ráadásul egyre jobb időket futottam, ami megint csak sokat jelentett és jelent most is nekem. Aztán amikor láttam, hogy megy a 7 km is, akkor már 10 km-t akartam futni. Ezzel gondolom nem vagyok egyedül, csakhogy aki onnan indul, ahonnan én, annak az óvatosság legyen az első. Szerencsére a tanácsadóm nem engedte. Persze a döntés az enyém, ő csak tanácsadó, de én hallgatok rá és nem futottam le végül a 10 km-t. Ő azt mondta, hogy nem vagyok még felkészülve rá és azt, hogy eljön majd az az idő is.

De bármennyire is nem tanácsolta, az 50 perc helyett egyszer lefutottam egy órát egyben. Ez egy nagy mérföldkő volt nekem a futás terén. Nagyon örültem, hogy meg tudtam csinálni és ráadásul jó idővel. DE!!! És itt jön a DE!!!

Már a futás végén éreztem, hogy kicsit mintha sok lenne a lábaimnak. Nem volt konkrét fájdalom, de éreztem, hogy meg kell állni. Még lefutottam a hátralevő 5 percet és hazajöttem. Egész nap és még másnap délelőtt is éreztem, hogy mintha sajognának a lábaim. A tanácsadóm szerint ez egyértelmű jele a fáradtságnak. Mondta, hogy pihenni kell, nem érdemes erőltetni. Akkor el is határoztam, hogy addig pihenek, amíg szükséges, de valahogy a dolog nem hagyott nyugodni azért, mert tudtam, hogy valahol valamit nem csináltam jól. Aztán megnéztem a statisztikámat és azonnal rájöttem, hogy mi a gond. A képről le is lehet olvasni. 

Kb. a hónap felénél jártam és már majdnem kétszeresét futottam időben és távra értve annak, amit júliusban. Ez mind azért volt, mert az előző hónapokban volt ellógott edzés több is, most meg minden edzés megvolt és emeltünk is az időn. Ez bizony nem okos dolog. Erre figyelnem kellett volna!

Szerencsére következett a kirándulás, így amúgy sem tustam volna futni, szóval mindenképp pihenő lett volna. Azért aggódtam a lábaim miatt, féltem, hogy jelentkezik egyéb fájdalom is, és akkor nagy kakiban leszek. 

A fáradtság elmúlt, fájdalom nem jelentkezett, így egy hét után ismét elkezdtem a futást. Volt két laza futásom, ami elég is volt kezdésnek.

Aztán szétestem fejben :) Nem gondoltam volna, hogy ez az őszi átállás ennyire bajos lesz. Megvolt a megszokott, rutinos rend, most pedig meg kell szokni egy másikat. Jó volt reggel letudni a futást és már sikerélménnyel indítani a napot. Most estére kellett átteni a futást, ami azt jelenti, hogy az étkezést is annak megfelelően kell beosztani és a programot is. 

Kimaradt a szerdai futás és a pénteki is. Holnap szeptember elseje. Új hónap, új kihívás. Pénteken is, tegnap is készültem fejben. Úgy érzem összeraktam magam, de ez majd akkor lesz igaz, ha kiállom a próbát. Új nekem ez, ez az első futóévem. Ráadásul jön a hideg is, ma reggel 8 fok volt. 

Elégedett vagyok az augusztusi eredménnyel. Tanultam a hibákból és remélem többé nem fordul elő ilyen, mert nem akarom kinyírni magam. A többit majd meglátjuk.

Változik a reggeli menű

Továbbra is igyekszem reggelire gyümölcsöt enni. Többnyire idénygyümölcsöt fogyasztok, emellett persze a banán az alap. Az mindig van, mindig jól jön, főleg futás után.

Most pedig itt az ősz, jön a szőlőszezon!!! Tudom, a szőlőnek nagy a cukortartalma, de azért kell enni. 

A papámnál van bőven szőlő, két fajta is. Ami a tányéron van azt ő hozta, de egyébként nincs annál jobb dolog, mint amikor ott vagyok nála és reggel kimegyek a kertbe és saját kezűleg szedem le a bio reggelimet :)

Megtörtem a rendet :(

Ma augusztus 28-át írunk, tehát még van 3 nap a hónapból és most buktam el.

Egész augusztusban arra törekedtem, hogy ne lógjak el egyetlen edzést sem. Eddig sikerült, egy sem maradt el, kivéve amikor kényszerpihenő volt, ami egybeesett a kirándulással. Így 2 edzés marad el. Erre nagyon büszke voltam, ez volt az augusztusi lecke, amit kiszabtam magamnak.

Mostanában estére tettem át a futást, mert reggel még nagyon sötét van. Ma estére esőt mondtak, nem mintha egész nap nem esett volna. Délután zuhogott, későn ettem és nagyon sokat ráadásul. Aztán elállt az eső és mehettem volna futni, de késő is volt már és teli gyomorral nem mertem. 

Próbálom nem rosszul érezni magam ezért, de okolom magam a történtek miatt. Valahogy jobban meg kell szerveznem a dolgokat, mert így nem lesz eredmény, sajnos :(.

Jön az ősz :(

Tudtam, hogy nem lesz mindig nyár, de valahogy most nem esik jól, hogy jön az ősz, főleg a képen látható szomorú valóság miatt. Már egy ideje bosszankodom azon, hogy reggel 6-kor, amikor indulnék, még sötét van és én utálom a sötétséget. Eleinte elhitettem magammal, hogy csak be van borulva, holnap jobb lesz, de ez is ment egy darabig. Utána már be kellett látnom, hogy csak ámítom magam.

Egyébként szeretem az őszt, mert nagyon szép színeket tud elénk varázsolni, annak ellenére, hogy ez egyfajta befejezést, elmúlást jelent.

Alig szoktam meg a nyári rendszert, vagyis a futás terén, és most megint meg kell szokni egy új rendszert. Jó volt nagyon a reggeli futás, nem adnám semmiért, de a sötét kényszerít. Nem akarom túldramatizálni a helyzetet. Meg kell szokni és kész. Nincs más, ezt kell szeretni. Ha futni akarok, akkor megoldom az esti futást, legyűröm a lustaságot és megyek :)

Este már nem lesz olyan meleg mint eddig. Megnéztem az előrejelzést az elkövetkezendő 10 napra és a csúcshőmérsékletek sem annyira ijesztőek, és azok délben lesznek, estig jóval csökken a hőmérő higanyszála.

Hát ez van. Az elején fura lesz, aztán megszokom. Ez mindig így van. Sok mindent megszoktam már, meglepően sokat, ezt is megszokom.

Egyébként is jön a nagy kihívás, a hideg, ami komoly megpróbáltatás lesz számomra. Erre kell koncentrálnom.

Ismét esőben

A délután még úgy volt, hogy edzői engedéllyel elsumákolom a tegnapi laza, átmozgató 20 perces futást. Volt helyette 3.5 km gyaloglás, ami nekem megszokott és 70 lépcsőfokon felfutottam megállás nélkül. 70 lépcső kb. kicsivel több, mint a 4-ikre felfutni, csak itt nem voltak fordulók. 

Aztán történt egy baleset a lakásomtól 20 méterre. Elég durva volt, nagy volt a csattanás, kiabálás, mentő, zsaruk stb. de az ablakból nem láttam jól mi is történt. Annyit láttam, hogy egy oszlop kettétört, egy autó majdnem nekifutott a bár falának, de sejtettem, hogy ez nem minden.

Nem szoktam ilyenkor odamenni, de most valahogy nem hagyott nyugodni a dolog. Addig, addig nem, míg magamra kaptam a futócuccom és futás ürügyén kimentem kicsit körülnézni. Persze zuhogott az eső. Így a polómra felvettem a mellényemet és a telefonom egy zacsiba tettem, mert tudtam, hogy át fog ázni mindenem. 

Kiértem a helyszínre, ahol még mindig voltak páran, annak ellenére, hogy eltelt már fél óra azóta.  Lefényképeztem a helyszínt, ami ijesztő volt. Megkérdeztem a zsarut, hogy volt-e sebesült és volt, állítólag súlyos.  Betettem a telefonomat egy zacsiba, és elindultam futni.

1:45-nél találkoztam egy kutyával, megálltam, sétáltam, aztán óra újraindít és futottam tovább. Láttam egy másik futót, az elsőt 5 hónap alatt. Ő az út túloldalán volt, de nagyon nézett engem, szerintem ő sem lát sok futót erre vagy azt nézte, hogy még egy őrült, aki zuhogó esőben fut? Minden esetre büszke voltam magamra, hogy szakadó esőben futok. Aztán 500 méterrel tovább egy pasi az ernyőjét kínálta nekem, de intettem, hogy köszi, van sapim Visszafele a kórház éjjeliőre szólt, hogy esik az eső, meg fogok ázni. Mondtam, hogy már meg vagyok de nem számít.

Igazából oda sem figyeltem a futásra, a lábaim vittek. Végül csak 2 km lett, de ez elég volt mára. A balesetet leszámítva mókás futás volt.Bőrig áztam, mert nincs megfelelő cuccom, de ez még most elmegy. 

Ma reggel viszont éreztem, hogy kapar a torkom. Kicsit bosszantott, mert azért mégsem lehetek ennyire papirkutya, hogy augusztusban esőben meghűljek, de most már nem érzem. Nem lesz belőle semmi.

Hát igen :)

Vasárnap kerestem egy képet az egy órás futásomhoz és erre bukkantam :)

képforrás

Jót mosolyogtam rajta és persze oda nem tudtam kitenni, de azért írok róla egy bejegyzést, mert megérdemli Gebrselassie.

Ezt a rekordot 2007 júniusában állította fel a csehországi Ostravaban a  IAAF Grand Prix Golden Spike versenyen. Az előző rekord a mexikói Arturo Barrios nevéhez fűződik, aki 1991-ben 21,101 km-t futott a franciaországi Fleche-ben. 

Gebreselassienek ez volt a második próbálkozása, az elsőn 2002-ben, a hollandiai Hengeloban 39 perc után feladta. 

Hát nagyon meg tudom érteni. Így vágtázni még neki sem könnyű ám. Félmaratont futni egy óra alatt .... fehér embernek kizárt :)

Forrás

Az első egy óra egyben lefutva

Most már tudom, hogy csak szellemileg vagyok felkészülve a 10 km-re, a térdeim még nincsenek :) Így továbbra is a szervezetemre hallgatok :) Nem fáj semmim, de éreztem a végefelé a térdeimet és erre figyelnem kell nagyon. 

Kezdem ott, hogy tegnap már kiszámoltam, hogy mennyit kellene fussak mennyi idő alatt, ami persze nem a legjobb dolog, mert ha tudom, akkor valószínűleg hajtom is magam. Szerencsére nem így volt ma reggel. 

A pénteki fájdalom után figyelnem kellett mindenre, hogy ne ismétlődjön a történelem.  Indulás előtt ettem egy banánt és vizet ittam tej helyett, ahogy a  tanácsadóm mondta. Nem vagyok meggyőződre róla, hogy a tej volt a hibás, de az biztos, hogy a víz nem árthat és kell is. Most már azt hiszem meg fogom enni a két banánt előtte, mert előbb-utóbb nőni fognak az edzésidők és ezzel a  távok is és kell az energia.  

First personal best One hour of 8.48 km .

• Distance 8.48 km
• Duration 1h:00m:00s
• Avg. Speed 7:05 min/km
• Calories 630 kcal
• Avg. Heart Rate 155
• Max. Heart Rate 175

Meg vagyok elégedve még a tempóval is. Már a tizedik percben éreztem, hogy bekapcsol az automata és örültem is neki, de nem tartott sokáig. Nem voltam gyors, de kb 15 percnél éreztem, mintha kezdene jelentkezni megint az a szúrás, így lassítottam, mert nem akartam feladni semmiképp. Éreztem végig, hogy nehéz a lábam, de mentem tovább. Végül nem lett szúrás, csak jelzés volt, de erre figyelnem kell nagyon.  

Szóval ez egy újabb rekord és nem is rossz: egy óra 7-es tempóban :)

Ezt is megértem :)

Pénteken, mióta futok először, elkezdett szúrni a jobb oldalam. De annyira, hogy 2,17 km után feladtam és hazajöttem. Bosszantott a dolog, mert ez eddig engem elkerült és most ráadásul a tempóm sem volt gyors, nem mondhatni, hogy ezért volt. 

Ettem két banánt, ittam vizet, megpihentem és egy órára rá kimentem megint és lefutottam a 40 percet fájdalom nélkül és gyorsabb tempóban, mint amilyen a reggeli 2 km volt.

Aztán kezdtem visszaforgatni a filmet magamban, hogy mit ettem és mi volt a héten és eszembe jutott, hogy szerdán, gyaloglás közben is szúrt. Akkor nagyon csodálkoztam, mert azért gyalogolni nem tudok úgy, mint a szélvész, akkor miért szúr?

Kis nyomozás után rájöttem, hogy számos oka lehet, de hogy pontosan mi okozta nekem, azt valószínű nem fogom megtudni így egyből. Én a kajára gyanakszom, mert az epém szokott rendetlenkedni és előző este fűszeres, kolbászos pizzát ettem, ami nem épp nekem való. 

Végül nem tudom mi volt az oka, de eldöntöttem, hogy enni fogok futás előtt és vizet iszom, nem tejet.

Motiváló? Vagy elrettentő?

Kicsit durva ez a reklám, de annál hatásosabb és ráadásul még igaz is. Most nem a paleo mellett akarok lobbizni (bevallom nem sokat tudok róla), de igazat adok a reklám készítőinek. Az egészséges életmód az üzletben kezdődik, vagy előtte, amikor eltervezed, hogy mit fogsz vásárolni. Kemény próba az üzletben való vásárlás, de ki kell állni.

Nemrég erre a képre bukkantam valahol és szerintem nagyon igaz:

képforrás

Sokszor vásárláskor, miközben a kasszánál várakozok, megnézem ki mit vásárol. Rengeteg olyan embert látok, akinek a kosarában hatosával állnak a sörök, a cukros üdítők, az előre (ki tudja mivel) bepácolt, befűszerezett húsok, a chipsek, meg egyéb ilyen áruk. :(

Kilométereken innen és túl

Kicsit nehéz nekem erről írni, de akkor is leírom. Már egy ideje kavarog bennem, minden nap szembesülök vele. Leírom és utána nem érdekel többé, tovább lépek és kész.

Akik olvassátok a blogomat tudjátok, hogy honnan indultam és hogyan kezdtem el futni, ezt most nem részletezném újra.

Az elején, amikor szóba került, hogy elkezdtem futni, a legtöbben örültek neki, gratuláltak és mondták, hogy azért vigyázzak, mert … stb.

Most, amikor szóba kerül, hogy mennyit futok megállás nélkül időre és kilométerben, úgy néznek rám, mint valami lehetetlen jelenségre. Látom rajtuk, hogy meglepődnek, talán nem is hiszik el. Még senki nem vonta kétségbe hangosan, amit mondok, de látom rajtuk, hogy hihetetlen. Szép lassan oda jutok, hogy elhallgatom a témát.

Sajnos itt arra néznek furán, aki hatkor kimegy és futkározik le s fel, vagy beöltözve védőöltözékbe, sisakkal a fején bringán teker, nem arra, aki a sok zsírtól alig tud lépni, holott még 30 sincs.

Kész, téma lezárva. Nem érdekel. Mindenki hisz és gondol amit akar én meg futok tovább.

Alázat!

Ez az a szó, ami a mai futásomat jellemzi. 

Többször is hallottam már ezt a szót a futással és a sporttal kapcsolatban, több futótársam is használta. Azt hiszem nekem most jött el az ideje, hogy megértsem, a saját bőrömön tapasztaljam mit is jelent ez a szó.

Mi is történt valójában? Megint kaptam egy leckét a futástól :) 

Nagy tervekkel indultam útnak, bár már indulás előtt tudtam, hogy nem lesz könnyű, aztán be is bizonyosodott a dolog.

Tegnap végre esett az eső, sőt, az éjszaka is, ennek persze az lett a következménye, hogy reggelre 18 fok lett a hőmérséklet, a páratartalom viszont 94%.  Az előrejelzés azt mondta, hogy hatkor esni fog, de nem esett.

Azt hiszem még a meleget sem utálom annyira, mint a párárt, a gőzt. Bemelegítés közben eszembe jutott az utolsó ilyen páratartalmú futásom, ami bizony nem volt valami kellemes, de ez nem vette el a kedvemet. Kimentem és már az első 10 méteren éreztem, hogy ez bizony kemény lesz. Ilyenkor úgy érzem, mintha a tüdőm megtelne vízzel, ami persze nem igaz, csak olyan érzést ad nekem ez a magas páratartalom.

Az az érdekes, hogy tegnap este még kacérkodtam a gondolattal, hogy mivel az utolsó két futás rendkívül jól ment, ma lefutom az első 10 kilométert. Megkérdeztem a tanácsadómat és a válasza természetesen az volt, amit már sejtettem: egy nagy, határozott NEM, azzal az utasítással, hogy legyek szíves 50 percet futni, amennyi ki van írva nekem mára és ne akarjak hős lenni :) Oké, ezt sejtettem, de próbálkozom azért időnként, akkor is, ha tudom, hogy hiába :) Este még megkérdeztem egy futótársam, ő is azt mondta, hogy ne rohanjak, ne siessek sehova :)

És mivel én szófogadó kislány vagyok, lemondtam a nagy hőstettről :). Ha nem mondtam volna le, lemondatott volna az időjárás, ugyanis már az első 10 percben megfordult a fejemben, hogy feladom. ezt még eljátszottam legalább háromszor a következő 10 percben, aztán elhatároztam, hogy még azért sem adom fel!!!! Ha csak a túlélésre játszom, akkor is megcsinálom!!! És megcsináltam!!! Lefutottam az 50 percet. Ilyen pocsék tempóm rég nem volt, de nem hajtottam magam a pulzus miatt, ugyanis ez a pára viszi a pulzust elég rendesen. A tanácsadóm mindig mondja, hogy ilyenkor csak lazán, ne hajtsam magam. És én nem is hajtottam magam, csak egyszer kezdtem vágtába pár 100 méteren, de ott a pulzusom jó volt és volt bennem erő.

Nem bánom, sőt, most jó érzés tölt el, hogy lefutottam a mai adagomat, nem fáradtam el és ha rossz is az eredmény, legalább nem adtam fel.

Mai tanulság: tisztelni kell a távokat és megküzdeni az időjárás viszontagságaival.

Tempó: 5:22

Tegnap elég strapás napom volt. Nyolcan ültünk az asztalnál és én voltam a háziasszony, szóval gondolom nem kell ezt részletezni, ráadásul kánikula volt tegnap. Estére hulla voltam. Lefeküdtem idejében, de nem tudtam elaludni, egész éjjel forgolódtam, alig aludtam valamit. Hajnali 5-kor felébredtem és 20 perc alatt felsoroltam az összes létező kifogást, hogy miért nem megyek ma futni, azt hiszem még újakat is gyártottam. Mindig azt írják, hogy ha nem pihented ki magad, akkor a szervezet nem veszi jó néven a terhelést, nem fog a várt módon reagálni. Én meg alig aludtam valamit, mert valakik egész éjszaka üvöltöztek, a meleg is elviselhetetlen volt. 

Aztán arra gondoltam, hogy az NKT-ben (a csapat nagy közös táblázata, ahol az  kilométereket összesítik) nagyon nem mindegy, hogy lesz-e mára beírva valami, vagy sem és ez meggyőzött. Katonásan összekaptam magam, rekord idő alatt, mert már késő volt és elindultam. 

A kicsi, 0,48-as körökre mentem. Megkezdtem a szokásos köröm, de már az elsőnél megkergetett egy kóbor kutya. Ezekkel nem merek viccelni, szép lassan már az idegeimre mennek, így átmentem a másik pályámra, ami a sugárút melletti járda. Ott nincsenek kóbor kutyák. 

Futottam nyugisan, aztán majdnem elütött egy autó. Akkor eléggé megijedtem és felment a pulzusom 171-re. Sebaj, lassítottam kicsit, amíg megnyugodtam és láttam, hogy visszamegy a pulzusom normális tartományba és futottam tovább. Találkoztam még kb. 3 kutyával, de azok szerencsére pórázon voltak, de azért megjegyzem, hogy minden kutya láttán bekapcsol nálam a riasztó, azonnal megnézem van-e vele gazdi, van-e rajta póráz, ha nincs, akkor figyelem a kutyát, hogy mire készül, amit persze lehetetlen előrelátni.  Az ilyenek mindig felviszik kicsit a pulzusomat, mert félek.

Meglepően alacsony volt ma a pulzusom, azt hisze ilyen alacsony még nem volt, amióta futok és nem is fáradtam. Végig figyeltem a pulzusom és ma volt az első alkalom, amikor a pulzusom azt mutatta, hogy gyorsíthatok (eddig mindig azt mondta, hogy lassítsak :) ) és én meg is tettem. Futottam, a szó szoros értelmében, nem csak cammogtam, mint eddig. Isteni érzés volt :)

És így néz ki a mai táblám :)

Ez volt életem legjobb futása és el sem fáradtam. Futás után is tele voltam energiával, nem lihegtem, volt még bennem szufla bőven. 

Ötszörös új rekord ez megint, mindenben javítottam. 

A napokban tárgyaltunk Bambival arról, hogy én egy egyszerű pulzusmérő órával futok, míg sokan okostelefonnal és okos órával, ami a kilométert és a tempót is mutatja futás közben, így a futó menet közben tudja mennyit futott, milyen tempóban, milyen pulzustartományban stb. Én ezeknek az adatoknak a nagy részét akkor tudom meg, amikor gép elé ülök, megrajzolom a térképen azt a távot, amit lefutottam és hozzáadom az időt, meg a két pulzusértéket. Csak ezután tudom meg, hogy milyen tempóban futottam, vagyis átlag hány perc alatt futottam le egy kilométert. Az én órám csak az időt mutatja és az aktuális pulzust, de elgondolkodtam rajta és nekem ez tökéletesen megfelel. Még örülök is neki, mert így egy dolog van, ami a futások alatt irányít, az pedig a pulzus. 

Szóval a mai futásom tényleg nagyon jól sikerült és boldog vagyok, mert most látom megtérülni a befektetett energiát. Jól érzem magam, szépen alakulnak a combjaim is, látszik már az izom. A súlyom jó, holnap reggel mérlegelés, de tudom, hogy jó.

Alig várom már a vasárnapi futást! Kíváncsi vagyok a múlthetihez képest milyen lesz?

Paradicsomfesztivál

:) Itt a másik őrület, az iszapfesztivál társa :D

Biztos furán néztek már a blogomra, de most az ilyen dilikorszakomat élem :)

Ez szerintem még durvább, mint az iszapos. Ezt sem vállalnám be, az tuti :) Amikor ezt látom a tévében, mindig elképzelem hogy csíphet az a sok paradicsom, uhhh :(  Aki főzött már be paradicsomot és volt már annyi paradicsom a keze alatt, az tudja :) No meg azért valahogy nem érezném jól magam a másodpercenként eltaláló paradicsomoktól sem :)

Ha gondoljátok, Ti nyugodtan elmehettek :D Mindig Augusztus utolsó szerdáján rendezik meg, azaz az idén 28-án, a spanyolországi Valecia városban. Lesz ott zene, parádé, tánc, minden amit akartok.

Vannak szabályok is, nem lehet csak amúgy élvezkedni. Pl. a paradicsomot szét kell nyomni mielőtt dobnád és nem szabad senkiről leszaggatni a pólót :) Ez egyébként elég vicces, mert csak a póló (T-shirt) van feltüntetve, holott mindenkin lesz még egyéb ruhadarab is.

Van egy rossz hírem is, ez az őrült szórakozás 10 euróba kerül :D

Én azt a 10 eurót inkább elköltöm másra :P

Forrás

Júliusi összefoglaló és augusztusi tervek

Július az első hónap, amikor is megnéztem, hogy mennyit futottam havi viszonylatban. Eddig nem nagyon érdekelt, mert nem futottam egyben a távokat, mindig volt belesétálás és úgy nem volt igazán érdekes a kilométerek száma. 

Most viszont úgy érzem elérkezett az idő, hogy ezt is összegezzem és mint ahogy a mellékelt kép mutatja, júliusra 31,7 km-t sikerült lefutni. ez nem nagy szám, de ha azt veszem, hogy volt kb. 2 hét kiesés utazás és derékfájás miatt, akkor már bizony figyelemreméltó. 

De ennél sokkal fontosabb az, amit a futással együtt elértem, megtanultam. 

1. Megtanultam  legyőzni a kényszerképzeteimet, azt, amit bebeszéltem magamnak alaptalanul.  Mindig azt mondtam, hogy reggel én biztos nem tudnék futni, mert az epém miatt a reggeli futás rosszullétet, hányingert okozna. Bebizonyítottam saját magamnak, hogy ezt csak bebeszéltem: elmentem futni és kutya bajom sincs a reggeli futástól. Egyszer sem éreztem hányingert, rosszullétet, éhséget vagy bármi kellemetlen érzést.

2. Megtanultam elfogadni az időjárást és alkalmazkodni hozzá. Nem mondom, hogy 40 fokban is futok, mert azért inkább a reggeli futást választom, ha tehetem, de fejben azért elfogadtam és ha néha úgy esik, hogy melegebb van, akkor nem nyavalygok, hanem alkalmazkodok. Volt rá eset többször is, hogy 94%-os páratartalomban futottam, ami nagyon nehezíti a futást, de mégis kimentem és megcsináltam. Egyszer futottam 28 fokban is, de azzal nem dicsekszem, mert csak 2,8 km volt.

3. Sokat javult az akaraterőm ami a kitartást illeti. Már nem adom fel olyan könnyen, mint az elején. Harcolok a futás közben és próbálok megbarátkozni a kellemetlenségekkel.

4. Megtanultam simléderes sapkát viselni, én, aki azt mondtam, hogy nem bírom a fejemen. Mindig azt mondtam, hogy nem jó a sapka, inkább anélkül, mert szellőzik a fejbőröm, ha lengeti a szél a hajamat. Aztán egyszer esőben feltettem és nem haltam bele, sőt, tetszett. Most már rendszeresen viselem, még akkor is, ha nem kéne :D . Hajnali 6-kor nem süt még a nap, de felteszem és érdekes, hogy nem izzad tőle a fejbőröm, míg sapka nélkül nagyon is izzad. 

Hát igen, fejben dől el minden, de örülök, hogy ezeket legyűrtem.Van mit még legyőzni, de úgy érzem, hogy haladok. Fejben nagyon készülök az úszásra. Nincsenek nagy céljaim, annyit szeretnék elérni, hogy tényleg ne féljek a víztől, legyen bátorságon nyílt vízben is úszni, akkor is, ha nem éri a lábam a földet. Ez nagy haladás lenne és ezen szeretnék dolgozni.

A másik vágyam a bringázás, de ez nehéz ügy. kb. 20 éve ültem utoljára bringán :) Na jó, azóta ültem még bringán, de az szobabringa volt :P Szóval az a nehéz, hogy itt egy méter bringaút sincs és az autósok nem vigyáznak a biciklisekre. Keskenyek az utak, nincs lehetőség helyet adni a biciklisnek, szóval ez még nagyon távlati, de barátkozok vele.

Hatott rám a csoport a Facebookon, sok az úszó és a bringás ott és kezdek megbarátkozni a gondolattal. Ezeket viszont nem fogom annyira rendszeresen csinálni, de azért jó lenne időnként csinálni.

Augusztusra új edzéstervet kaptam. Kikönyörögtem, hogy emeljünk az edzésidőkön és így most 10 perccel többet futhatok minden edzés alkalmával. Jól indult a hónap, ezzel az emelt tervvel már két futással megvan a 14,92 km. Igyekszem rendszeresen futni és úgy osztani az időm, hogy minden jó legyen. Hónap végére most így saccolok egy 60 km-t, aztán meglátjuk mennyi jön össze :)

Iszapfesztivál Dél-Koreában

Na nem kell megijedni, nem ment el az eszem, de ez azért elég vicces, így firkálok róla egyet :)

Érdekes megfogalmazásban adta hírül a CNN, hogy július 23-án elkezdődött Dél-Korea legnépszerűbb fesztiválja, a 16-ik éves Boryeong Mud Festival, amely július 28-ig tart. 

"Nevezzük a világ legnagyobb iszap harcának vagy a legnagyobb csoportos kozmetikai kezelésnek, bárhogy is neveznénk,  látogatók milliói teszik meg az utat  Dél-Chungcheong tartományba, hogy részt vegyenek ezen a fesztiválon."

Csoportos kozmetikai kezelés? Igen, létezik iszapos kezelés a kozmetikában, de én azt valahogy másképp képzelném el :D

A cikk szerint az idén megdől a rekord, ami a látogatók számát illeti.  300.000 külföldi turistát vártak a helyszínre.

Kiszemeltem nektek pár érdekes képet.

Upsz, kicsit maszatos lett a szemüvegem :)

Na igen, a nők :)

Amint a képen is látható, a hangulat vitt mindent :) (szerintem)

Elemezgettem az érzéseimet, de azt hiszem még nem állok készen egy ilyen fesztiválon való részvételhez. Hiába, fel kell nőni a feladathoz  :D

Ennek ellenére díjazom az ötletet, így lehet turistákat olyan helyszínre vonzani, ahova lehet másképp nem látogatnának el ennyien.

Forrás: CNN

Az első igazi eredmény

Már kb. másfél órája hazajöttem a futásból, de azt hiszem csak most kezdem felfogni igazán mi is történt ma velem. Most már a szemem sem könnyes, le tudom írni mit éltem át és mit éreztem azalatt a majdnem 52 perc alatt, amíg futottam.

Tegnap nagyon nem voltam formában, minden porcikám fájt, nyűgös voltam stb. Úgy feküdtem le, hogy én ma reggel biztos nem megyek futni. A telefonomat sem tettem csengetni, mert úgysem megyek. Reggel, vagyis hajnali 5:20-kor telefon nélkül megébredtem. Kezdtem mérlegelni magam, éreztem, hogy nem fáj semmi, eléggé formában vagyok, de ismét kezdődött a szokásos huzavona: menjek, ne menjek? Aztán eszembe jutott, hogy mára 50 perc futás van. Holly Heaven!!!! 50 perc!!! Ennyit életemben nem futottam, a legtöbb 43 perc volt pénteken, az is kínkeservesen. Érvek, ellenérvek, aztán azzal győztem meg magam, hogy a 20 perc is több, mint a 0, kimegyek és bármennyit futok, utána jó érzés lesz az, hogy kimentem és megpróbáltam. 

Elindultam a régi pályámra, ahol kezdtem a futást, próbálgattam az első métereket. Az egy aránylag egyenes pálya és vasárnap kicsi a forgalom, tehát oké. Az első 3 percben mindig eszembe jut Béci (az egyik csoporttársam) akinek a tanácsai átsegítettek ezen a holtponton. Most már jobban bemelegítek és tudom, hogy a 3 perc után sokkal könnyebb lesz, sokszor már nem is érzem a 3 percet. Bécikém, életem örök hálája fog üldözni ezért :P

Futottam tovább és néztem az ébredő várost, az induló forgalmat. Egyedül a pulzusra koncentráltam. Azt mondtam a tempó nem számít, lassan futok amennyit tudok, aztán meglátjuk mi lesz belőle. Tudom, ez nem jó politika, a tanácsadóm mindig figyelmeztet, hogy a céltalan futás nem visz előre, nem úgy kell kimenni, hogy majd meglátjuk, és igaza is van, de a mai nap kivétel (mondjuk úgy).

Figyeltem a légzésem, figyeltem a pulzust az órámon, aztán egyszer csak az időt is megnéztem és valami 23 percnél tartottam. Akkor azt mondtam, hogy majdnem fele megvan az 50 percnek, még egy ennyi és mehetek haza :) A pulzusom meglepő módon nagyonis normális volt végig. Azt hiszem ilyen átlagpuluzusom nem volt rég és ezért is tudtam ilyen könnyen lefutni a távot, ilyen eredménnyel. Az idő is jó volt, 18 fok lehetett, ami jó.

Amióta futok, most először történt meg az, hogy elkalandoztak a gondolataim és nem az idő múlását figyeltem. Eszembe jutott Ádi (Balogh Ádám egy másik csoporttársam), aki egyszer azt mondta, hogy az első 3 km csak bemelegítés a szervezetnek. Ezen akkor nagyot nevettem, mondtam is magamnak, hogy szuper, mert én akkor csak 2,5 kilométereket futottam, tehát még a bemelegítésen sem jutottam túl. Ma pedig eljött a nap, hogy igazolódott az, amit akkor Ádi mondott és a saját bőrömön tapasztalhattam, hogy egy bizonyos ponttól már a szervezet beáll mondhatni automatára és a lábaim visznek előre. Nem kellett figyelnem a légzésemre, a tempóra a pulzusra, csak futottam és kalandoztak a gondolataim össze-vissza.

Eszembe jutott az első időszak, amikor ugyanazon a pályán a 600 métert tudtam csak egyben lefutni, utána bele kellett sétálnom. Aztán eszembe jutottak a körök, amikor a 800 méter sem ment, a kudarcos edzésterv, amikor a 3x8 percen sem tudtam túljutni stb. Arra gondoltam, hogy ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy két hónap múlva 8,71 kilométert futok egyben 52 perc alatt, azt válaszoltam volna neki, hogy itt rögtön térjen jobbra és lépjen be az alagsorba, ahol az elmeháborodottakat kezelik a zárt osztályon. És mégis eljött az idő és megcsináltam. Mondjuk akkor még nem tudtam hány kilométert futottam, az csak itthon derült ki, de az idő már mindenképp rekord volt, azt már akkor tudtam.

Nézegettem a padon üldögélő öregeket ahogy engem néznek, láttam a csodálkozást az arcikon. Biztos UFOnak néztek, hogy többször is elfutok előttük. Eszembe jutott az az időszak, amikor én még nem futottam és én is UFOknak néztem a futókat. Gondoltam magamban ezek biztos sz*rt ettek kicsi korunkban, hogy így tudnak futni, és én, a nyomorék soha nem fogok tudni futni.

Aztán azon is elgondolkoztam, hogy régebb nagyon hajtott a gyors tempó utáni vágy, mindig szerettem volna jobbat futni, mint az előző és ha az eleje nem úgy alakult, ahogy nekem tetszett volna, akkor feladtam és hazamentem. Azt mondtam, hogy majd legközelebb, amikor jobb formában leszek. Azóta megtanultam, hogy olyan, hogy jó forma nem mindig van. Az ember olyan, amilyen, vannak jobb napjai és rosszabb napjai, azzal kell gazdálkodni ami van. A tanácsadóm azt mondta, hogy a nehéz edzésektől fejlődik az ember és biztos igaza van. 

A mai eredményem így néz ki:

5 hónap kellett ehhez, de megcsináltam!  Más ennyi idő alatt félmaratont futott, de az más volt, én meg én vagyok. Én sosem fogom elfelejteni, hogy honnan indultam, (aki nem tudja, az nézze meg az oldalsávban a before/after képemet) ez nekem a fék és az óvatosság gomb. 5 hónap kellett hozzá, de mondhatom sérülésmentesen telt el ez az 5 hónap, fájdalmam elég kevés volt, az is csak enyhe, figyelmeztető fájdalom, tehát jó volt ez így.

Most így miután felfogtam, hogy mi is történt valójában, eszembe jutottak a célok. Egyszer megkérdezte a tanácsadóm, hogy mik a céljaim a futással kapcsolatban? Hát azt hiszem hülyébb választ nem is adhattam volna :D Azt válaszoltam neki, hogy jól szeretnék futni :P Erre jött a következő kérdés: mit jelent ez pontosan? Válasz: nem tudom :D Szép, ugye?  Akkor ő kitűzte nekem a célokat, amit nem is bánok, mert tapasztalt futó, lefutott már pár félmaratont és maratont, így tudom, hogy nem a levegőbe beszél.

Ezt tűzte ki nekem:

• őszire lefutni az 5 km-t pulzuszónában, 6 perces tempóban
• tavaszra a 10 km-t ugyanígy

Mondtam, hogy oké, akkor lássunk hozzá. Ma az eredmény láttán eszembe jutott ez és már sokkal közelebb érzem magam a célhoz. A mai eredmény igazolja, hogy az első, őszire kitűzött célt ma elértem. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy ez egy szerencsés nap volt és az, hogy egyszer sikerült, még nem jelenti azt, hogy ezt én konstanson tudom teljesíteni, viszont, ha egyszer sikerült, akkor azt jelenti, hogy nem lehetetlen és őszire, edzéssel elérem (remélem), hogy stabilan ilyen eredményeim legyenek.

Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni mindazoknak, akik segítettek nekem abban, hogy elinduljak, haladjak, helyesen csináljam és elérjem mindazt, amit eddig elértem!!! Köszönöm Nektek!