2013. május 31., péntek

Meg kell találnom az egyensúlyt

Az elején, amikor eldöntöttem, hogy futni fogok, úgy gondoltam, hogy heti 2 alkalom lesz, maximum, vagyis szombat és vasárnap. Aztán ahogy elkezdtem a futást tanulmányozni rájöttem, hogy ez így nem fog működni, ugyanis a haladáshoz edzésterv kell és az edzésterv rendszerességet hoz a futó életébe.  Az edzésterv heti 3 futást ír elő és végképp nem egymás utáni napokon, ugyanis az ízületeknek pihenésre van szüksége.

Így változott minden és megpróbáltam követni az edzéstervet. Közben próbálkoztam a keresztedzésekkel is pihenőnapokon, de még mindig nem tudom hogyan legyen. Elővettem a régi súlyzós edzéseket, csinálgatom is őket. De ez is csak egy darabog fog menni, mert mindkét edzésterv úgy van kidolgozva, hogy fő edzés legyen, nem pedig kiegészítő és én nem vagyok olyan fiatal és fitt, hogy ezt bírjam. Majd meglátom mi lesz a vége, egyelőre még nem tudom.

Két napig a papámnál voltam és mivel ott limitáltak a lehetőségek, gondoltam ugrókötelezek, mert az is nagyon erősít. Meg is tettem két nap egymás után, de csak 2 perceket. Bírtam volna tovább is, de féltem, hogy túl sok lesz egyből. Harmadnapra jelentkeztek is a jelek, a bokámnál a hosszú lábujjakat feszítő izom elkezdett eléggé fájni. (tessék figyelni mert ez szakkifejezés, rákerestem :) ). Futottam egyet így is, de még jobban fájt futás után. Így azt tanácsolták nekem, hogy a futást addig tegyem félre, amíg ez el nem múlik.  Pár nap pihentetés után elmúlt. 


A futással is elakadtam. Valahogy sehogy sem sikerült nekem túljutni egy bizonyos ponton, mindig megálltam.  Gondolom fejben gátolt valami. Eléggé bosszantott a dolog. Aztán pár napja megembereltem magam és azt mondtam, hogy addig nem jövök haza, amíg le nem futom azt az időt, amit az edzésterv nekem kiír. Ha összeesek, akkor felkelek, és megyek tovább, de muszáj megcsinálni. És megcsináltam! Az utolsó km-n éreztem, hogy fáj a jobb sípcsontom, a térdem és a forgóm, de nem adtam fel. Lefutottam az időt de úgy jöttem haza, hogy ez nem nekem való, feladom, csődöt mondtam stb. Aztán itthon amikor megrajzoltam a térképet és beírtam az adatokat, megláttam, hogy életem eddigi leghosszabb távját futottam nagyon jó időben :) Akkor már egyből másképp gondolkodtam :) Ilyen az ember, hiába :) Szóval végül 4,7 km lett 35 perc alatt, ami 7:24-es tempó. Tegnap még fájt a lában, ma már nem. Ma esedékes a következő futás, de azt hiszem inkább holnap reggel lesz belőle, mert reggel másképp reagál a szervezet a futásra. 

Nem könnyű jól csinálni, nekem különösképp oda kell figyelni, de harcolok :) Szedem a magnéziumot és a kalciumot is, mert kell. 


Sajnálom az ugrókötelezést, mert tetszett és úgy éreztem haladni is tudnék vele. Meg fogom még próbálni, de ha ismét fájdalmat okoz, akkor sajnos ki kell hagynom.


2013. május 12., vasárnap

Kemény leckét kaptam szombaton a futástól!

Bambi kérdezte miért szüneteltetem a blogot. Az volt a válasz, hogy mostanában egyéb sincs a blogomon, csak futás, biztos mindenkinek tele már a padlás vele.  Gondoltam kicsit hanyagolom, megtalálom az arany középutat, aztán visszatérek és írok mindenről, vagyis nemcsak a futásról.

Csakhogy az igazság az igazság,  és az igazság az, hogy kemény leckét kaptam szombaton a futástól! Megint futás, de úgy szép, hogy ha nem csak a jót írjuk le és a rosszat besöpörjük a szőnyeg alá, ahogy negatív példaképem csinálja. Hiába a szépített szavak, ha eredmény nincs.

A jelek szerint kellett ez nekem, hogy észhez térjek végre! Tudat alatt azért csak nem hagyott nyugodni az a 3 km és hajtott a bizonyítási vágy.

Tegnap éjszaka elég rosszul aludtam, mert diáknapok voltak és mivel itt a campus mellettem, már pár napja éjjel-nappal megy az üvöltözés. Felébredtem fél 1-kor és egy órán keresztül nem tudtam alupni. Reggel 6-kor alig tudtam felkelni. Ráadásul piros betűs napok következnek és olyan voltam mint a csiga, csak félerővel működök. Eléggé gondolkoztam azon, hogy menjek ki futni, vagy ne? Mégis úgy döntöttem, hogy kimegyek, mert utána még rosszabb lett volna a tudat, hogy elmulasztottam az edzést.  Valahogy mégis összeszedtem magam, bemelegítettem  és háromnegyed hétkor kimentem.

Már az első 200 méter után éreztem, hogy nem vagyok formában, de tapostam tovább. Úgy indultam, hogy az edzésterv szerinti 5x6 p futás, 2 p séta lesz, de az első 6 p futás után tudtam, hogy ez csak kín lesz ilyen állapotban. Így inkább belesétáltam és utána követtem a pályát, gondoltam lefutom a 3 km-t, amit előzőleg már kimértem otthon, akartam látni az időt, mennyi alatt futom le a 3 km-s távot. 18:58-volt, de amint kiderült, rosszul emlékeztem a távra és hamarabb megálltam, így nem 3, hanem csak 2,67 km lett.

1 Lecke nekem szombartra:


Fejet hajtok, beismerem, hogy téves úton jártam. Ezután az edzéstervet fogom követni. Az számít, hogy én mit csinálok és mennyit futok. A távokat tisztelni kell, nekem most jött el az idő, hogy megkapjam ezt a leckét. Versenyezni akkor kell, amikor már fel vagyok készülve rá és a sorrend a következő: edzés, felkészülés, verseny, nem pedig előbb verseny, aztán majd nyalogatjuk a sebeinket.

2 Lecke: Nem minden arany, ami fénylik!

Ezt a hétvégén tanultam a futással kapcsolatban. Amikor futni kezdtem, figyeltem a beszámolókat és csak amúgy ámultam, hogy jééé X már 5 km-t fut, vagy 7-et. Nem irigykedtem, mert ő dolgozott érte, csak éreztem, hogy ők már előbbre vannak és gondolkoztam, hogy vajon én mikor fogom elérni azt a szintet. Ez szerintem egy egészséges dolog, hisz a teljesítményt mindig viszonyítjuk egy másikhoz, legyen az hivatalos szintidő, mások által lefutott idő stb. Így tudjuk, hogy mi hol is állunk éppen. (Ez persze nem ok arra, hogy egyből maratont fussunk.)

A hétvégén rengeteg verseny volt, így sokan versenyeztek, sok a beszámoló is. Nos, az, akit csodáltam akkor,  a 3 km-s távon olyan időt futott, hogy én a futásom második napján, amikor 12x1 p futás, 1 p séta volt, sokkal jobb időt futottam, holott ő már második éve fut. Itt mindkét lecke érvényes: törődjek a magam dolgával és nem minden úgy van, ahogy azt én elképzelem, mert maga a km szám akkor mond valamit, ha idő is van mellé feltüntetve. Ezt tudhattam volna már akkor, mert én a számok világában élek. Lecke megtanulva.

3 Lecke: Nincs rosszul megválasztott pálya, csak rossz tempó!

Sokszor mondom és írom, hogy rosszul választottam meg a pályát, mert emelkedő volt stb. A tanácsadóm mindig ezt mondja rá: Nincs rosszul megválasztott pálya, csak rossz tempó! Ezt valahogy a fejembe kellene vernem. Szerinte nem kell törődni a pályával, emelkedőm lassítani kell, belesétálni, lejtőn lehet gyorsítani, ha biztonságosnak ítélem meg, ha nem, akkor lassítani. Itt teljesen egyenletes pályát sosem fogok találni, ideje megtanulni ezt a leckét is.

Összességében szombaton jó időt futottam, mert a tempóm 7:07 lett, ami az eddigi legjobb, de nem ringatom magam hiú ábrándokkal. Inkább megtanulom a kemény leckét! Legyen nekem ez tanulság.

Elnézést kérek, amiért ilyet írtam, de ezt le kellett írnom. Az igazsághoz tartozik.

2013. május 9., csütörtök

Közlemény

Egy rövid időre szünetelni fog a blog, csak a futást fogom vezetni a megfelelő oldalon.

MindenFutás Egyeteme - Lőrincz Olivérrel - A pulzuskontrollról

Ezt a felvételt nagyon tudom ajánlani azoknak, akiket érdekel a pulzuskontroll. Lőrincz Olivér világosan elmagyarázza mi a lényege a pulzuskontrollnak. Ismét meg fogom nézni, mert számomra hasznos. 

2013. május 8., szerda

Újabb rekord

Ma már 06:05-kor zártam az ajtót :). Ilyen még nem volt, de sikerült felébredni ötkor, így hatig életre keltem annyira, hogy tudjak futni. 

Ma kizárólag a távra és a pulzusra koncentráltam, pontosabban kiszámoltam, hogy hol kellene belesétálni. Van egy emelkedő a körömben és azon úgy döntöttem, hogy sétálok, hogy a pulzusom ne szökjön az egekbe.

Tehát a mai teljesítményem 3,15 km lett 22:49 perc alatt, szintemelkedés nem tudom, hülyén mér a térkép, mert mindig ugyanazt a távot futom és mindig mást ad ki. (3x belesétáltam egy keveset) Tempó: 7.15 - AVG 158, MAX 167 

Az átlagpulzus kicsit nagy, azon javítani kell, de a maximális pulzus egy rekord. 

Hiába, mondjon ki amit akar, de kell a pulzuskontroll. Amióta pulzusmérő órával futok, azóta tudom tartani a normális tempót, amivel lehet fejlődni. Most már lassan nem is veszem figyelembe a kiírt sétát, akkor sétálok bele, amikor az emelkedő miatt muszáj, de ott is bírnám, ha nem lenne emelkedő. (Egyszer kinézek egy relatív sík pályát és lefutok 20 percet egyben.) 

A DK csoportban ajánlottak egy videót, amit én végig is néztem és sokat tanultam belőle, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy kipróbáltam és működik. Meggyőződtem, hogy ha a pulzusomat alacsonyan tartom, akkor bírom, ha nem, akkor csak lihegek, mint ezelőtt. Igyekszem megkeresni és itt is megadni, mert hasznos.

2013. május 6., hétfő

Ma rekordot döntöttem

Nem gondoltam volna, hogy épp most fogom ezt elérni de jó, hogy sikerült. Ma az edzéstervben 4x5 p futás, 3 p séta volt. Én ehelyett 2x5 p futást, 2x3 p sétát és 1x10 p futást csináltam. 

Sikerült ráérezni a tempóra és így érzem, hogy nagyon sokáig bírnám. ma is így volt és gondoltam próbáljuk ki. A 10 perc végén bírtam volna még, ne nem akarok hősködni.

2013. május 4., szombat

Első 5 km-es edzésterv

Feltöltöm ide a képet az edzéstervemről, mert már jártam úgy, hogy az edzesonline.hu nem működött és nem tudtam mi van kiadva nekem aznapra. Legyen itt is meg. 

Forrás

Bemelegítés futás előtt

Tudok lassan is futni

Ma fél hatkor már ébren voltam. kortyoltam pár korty feketekávét aztán elkezdtem filózni :) Néztem ki az ablakon, mérlegeltem magam. Bekapcsoltam a gépem és megnéztem mi van mára az edzéstervben. Ittam fél csésze tejet, ami nekem olyan mint másnak a levegő és fél hétkor már szedelőzködtem. Beragasztottam a sebemet, felöltöztem, felszereltem magam minden kütyüvel. 

Amikor cipőt húztam, majdnem bepisiltem a fájdalomtól. Bekötöttem a fűzőm, méregettem kicsit a helyzetet, lépegettem a konyhában, aztán 06:58-kor bezártam az ajtót és 07:04-kor már kezdtem a körömet. 

Ma egy cél volt nekem kitűzve: LASSAN FUTNI!!! Semmi egyéb, csak ennyi. Elindultam és azt hiszem kb. 20 cm-eseket léptem, de sikerült eltalálni a lassú tempót. Az edzéstervben ma ez volt kiírva: 5*4 p futás, 3 p séta. Lefutottam az első 4 percet, el sem fáradtam, nem lihegtem, nem szúrt az oldalam, sőt, még tudtam volna futni. Aztán a 3 p sétából egyet lecsaltam.  2 p után ismét nekiiramodtam. Végül megcsináltam az egész adagot, amit az edzésterv kiírt nekem mára. El sem fáradtam, még tudtam volna futni, pedig futó pályafutásom leghosszabb távját tettem meg ma az eddigi legkevesebb belesétálással, 3,93 km-t 31 perc alatt. A tempóm mégis jó lett, hisz a 7,54 nem megvetendő.

Végig mértem a pulzust. Az átlagpulzusom 153 volt, a max 172, de valami gubanc volt a pulzusmérővel, mert egy adott pillanatban 79-et is láttam, ami futás közben nem reális. Az a lényeg, hogy (érzésre) nagyon jó volt a pulzus, mert egyáltalán nem fáradtam el, ráadásul életem leghosszabb távját futottam ma.  Következő alkalommal meglátjuk mit fog mérni, igyekszem jobban felcsatolni.

Elég kihaltak voltak az utcák, szerencsémre. Jó volt a friss levegőn (17 fok volt) nyugodtan, bámuló szemek nélkül futni.

A lábam egyáltalán nem fájt, igaz el is felejtkeztem róla. Ilyenkor van elég adrenalin bennem ahhoz, hogy ne érezzem a fájdalmat. Szerencsére nem vérzett, nem tettem kárt a sebben :)

A következő adag az edzéstervben: 4x: 5p futás, 3p séta. Saccolom, hogy ezzel az 5 km közelébe jutok. 

Egyébként ezzel a tempóval éreztem, hogy nagyon sokat lehetne futni megállás nélkül, de nem akarok hősködni, inkább követem a tervet és fejlődök ütemesen. 

Annyira örülök, hogy ki tudtam tapasztalni a jó tempót :)


2013. május 3., péntek

Idei nyár, tavalyi papucs

Ennek a kettőnek az eredménye az lett, hogy most alig tudok járni. Tegnapzokni vagy harisnya nélkül viseltem a papucsot, (a dög melegben) legyalogoltam 6,5 km-t aminek az eredménye az lett, hogy el sem fáradtam :) viszont iszonyatosan feltörte a lábam. Mindkét talpamon két - két vízhólyag, ezen kívül két helyen lett még vízhólyag ami ki is pukkadt, a bőr teljesen lejött, és most látszik az eleven hús. 

Ma leragasztottam, hogy mégis tudjak járni, de átvérzett a sebtapasz. 

Tehát a futásnak lőttek. Ha be is ragasztom, a sebtapasz az eleven húst fogja dörzsölni, annak meg semmi értelme. Az egyik seb pont a nagyujjam ízületénél van, ahol amúgy is nagy nekem a csont. Szóval elintéztem magam. Most kezelem, igyekszem szabadon hagyni, hogy száradjon. Pár napig ez lesz nálam műsoron, ha nem tudtam vigyázni. 

Legalább most a dög melegben legyalogolt 6,5 km után (hegyen fel, hegyről le) legalább annyi elégtételem van, hogy úgy mentem mint a rakéta, ha nem fájt volna a lábam szerintem még gyorsabban is. Nem lihegtem, nem volt melegem, nem olvadt rólam a zsír. Szóval fő az edzés :)

2013. május 1., szerda

Újabb akadály

Az utolsó két futás alkalmával pulzusmérőt viseltem. Gondoltam, ha már megvan, akkor vegyem hasznát.

Tegnap konzultáltam a tanácsadómmal és kiderült, hogy vannak gondok a futással. Mondjuk én ezt eddig is tudtam, de most azonosítottuk a gondokat. A legnagyobb az, hogy igen gyorsan futok. Tegnapelőtti átlagtempóm 7.18 volt, ez eddigi legjobb. Lemértem az első 3 percet és 6.53 volt, ami nekem nagyon gyors, mert a szervezetem semmiképp sincs erre még felkészülve és ennek az az eredménye, hogy hamar elfáradok.

Most azt a feladatot kaptam, hogy tegyem félre az edzéstervet és próbáljak meg lefutni egyben 10 percet, LASSAN!!!

Kemény lesz, mert több mint 4 percet még nem futottam egyben, az edzésterv úgy kavarja, hogy a hosszú futások odébb vannak, viszont látom ennek a 10 perces futásnak a lényegét. Mindenképp meg kell tanulnom lassan futni. Ez mindennél fontosabb, ez az elsődleges cél. Ha ez megvan, akkor szerintem az edzéstervet már sokkal könnyebben fogom tudni teljesíteni.

Nem tudom hogyan fogom elérni az eredményt, ugyanis eddig is csak az volt a fejemben, hogy „beszélgetős tempó” mindig lassan akartam futni, hisz nem hajt a tatár, nem készülök versenyre, nincs határidőm sem kitűzve és mégsem sikerült. 9-es tempó kellene. Sejtem, hogy miért van, így remélem tudom ezt orvosolni.

Meglátjuk. Ma esedékes a futás, de elválik, hogy lesz is belőle valami.