Végül mégis éremmel

Kicsit elhanyagoltam a blogot, de nem ok nélkül, de erről majd egy másik bejegyzésben fogok írni. Most viszont tartozom azzal, ami még a versenyhez kapcsolódik. 

A verseny után 24 napra rá sikerült végül felvenni a Finisher érmet. Közben kisorsolták a speciális nyereményeket és volt szerencsém nyerni egy nagyon vagány technikai pólót. Ezzel együtt megkaptam az érmem is. Azt már nem mondom el, hogy még ők tettek nekem szemrehányást azért, mert nem kértem a verseny befejeztével az érmet. Szerencsére van egy jó tulajdonságom: mielőtt leüvölteném valakinek a fejét, előbb veszek egy mély lélegzetet és az alatt gondolkozok. Így nem üvöltöttem, de a véleményem megmaradt. Azt hiszem erről nem fogok többet írni. Felejtsük el.

Annyit még azért megírok, hogy a szervezővel beszélgetve említettem, hogy jó lenne 10 km-es táv is a meglévők mellé. Kiderült (beismerte), hogy ők a félmaratont és a maratont promoválják, a többi versenyszám (jelen esetben az 5 km, ami valójában 6,76 volt) csak azért van, hogy vonzza a népet.  Mondtam a szervezőnek, hogy ok, hogy félmaraton és maraton, de a futás nem a félmaratonnal kezdődik, se a maratonnal, ahhoz fel kell nőni. És amíg odáig fejlődünk, addig ne versenyezzünk? Erre nem tudott válaszolni. Itt most ecsetelhetném a miérteket, de kár is. Aki kicsit használja az eszét, az tudja, hogy jól jönnének az apróbb távok. 

Akkor eléggé felbosszantott a dolog és elhatároztam, hogy jövő tavasszal félmaratont fogok futni. Másnap már tudtam, hogy elég kevés az esélye annak, hogy biztonságosan fel tudjak készülni úgy, hogy jó eredményt érjek el. Az mondjuk nem kérdés, hogy le tudom futni, mert tuti le fogom tudni futni jövőre, de nekem egyáltalán nem mindegy, hogy milyen idővel és az sem, hogy utána boldog leszek és csak pár óráig fáradt, vagy pedig 3 óra alatt futom le és utána a mentő visz el. 

Szóval egyelőre marad a félmaraton váltó (ha nem lesz 10 km-es táv). Ez a cél.

Végül érem nélkül :)

Mint írtam, 2 hete, vasárnap volt az első versenyem, ahonnan végül is érem és oklevél nélkül távoztam. Gondoltam a következő napokban tudatják velünk hol lehet felvenni azt, ami a versenyzőknek jár.

Hétfőn figyeltem az esemény weboldalát, a Fb oldalát, de sajnos, a képeken és az eredményeken kívül semmi új infó nem jelent meg. 

Hétfőn este kaptam egy emailt a főszervezőtől, amiben mindenkit arról értesítettek, hogy a rossz idő miatt a különdíjakat nem tudták átadni és tombolát nem tudták megtartani, így e-mailben lehetett választani, hogy mit kérünk. Volt 4 féle nevezés és vagy 4 féle futócucc (nadrág, felső). A határidő péntekig volt, azaz május 9-én déli 12 óráig. Azonnal elküldtem a válaszomat.

Kedden elkezdtem lépéseket tenni. Írtam az esemény weboldalán található nyomtatvány útján. Választ nem kaptam. Írtam a főszervező email címére, választ nem kaptam. Felhívtam az egyik partner rendező mindkét telefonszámát (többször is), egyiket sem vették fel. Írtam üzenetet az egyikre, választ nem kaptam. Írtam az esemény Fb oldalára, választ nem kaptam. Próbáltam betagelni a főrendező személyt, nem lehetett. Utána megláttam, hogy lesz egy karitatív sportrendezvény és a futás főrendezője is ott lesz. Írtam az esemény Fb oldalára és betageltem a főrendezőt, válasz nem jött. Megkerestem 2 ismerősömet, gondoltam hátha van nekik ismerősük, akinél lehetne érdeklődni, de sajnos ők sem tudtak segíteni. Nyomoztam még kicsit (ezt nem részletezném), de sajnos ez sem járt sikerrel. Még egyszer írtam a weboldalra, de onnan sem jött válasz. Feladtam.

Azóta eltelt pontosan 2 kerek hét. Válasz sehonnan sem érkezett. A tombola eredménye is ismeretlen. Többen kérdezték, hogy megvolt már a húzás? Emailben értesítenek? Hol lehet megnézni, hogy ki mit nyert? Választ senki nem kapott :)

Most már elkönyveltem, hogy ez van. Lemondtam az éremről. Az okleveleket közben feltöltötték a weboldalra, azt ki fogom nyomtatni.

Nem az éremért futunk, tudom. Amúgy nem vagyok éremvadász, azt már tudjátok. Ha az lettem volna, összehajkurásztam volna az összes lehető versenyt, de én nem ezért futok. Csupán az fáj(t), hogy ennyire semmibe veszik az embert. Többen tettek fel kérdést a Fb oldalon, de választ majdnem senki nem kapott, pedig azóta is posztoltak folyamatosan mindenfélét. Tehát lezajlott a verseny és ennyi. Mehet mindenki, amerre lát, mert ők többet már nem foglalkoznak vele. 

Túltettem magam rajta. Csak azt látom, hogy mit kell tennem, hogyan tudnék fejlődni és azt, hogy amit elérek, az az enyém. Az érmet el lehet venni tőlem, de a futást nem :)

Kedvenc képem

Ez a kép első látásra megtetszett és azóta mindig csodálom, bárhol is látom :)

képforrás

Az első verseny

Igen, eljött a nagy nap is. A várva várt nap.

Finomvegyes érzelmekkel gyarapodtam, ami a versenyt illeti. Jó buli volt összességében, de kemény leckét kaptam, amire úgy néz ki szükségem is volt.

Sajnos a felkészülés nem ment tervszerűen, nem tudtam úgy készülni, ahogy szerettem volna. Többször voltam beteg, ami hátráltatott és sajnos a lustaság is felütötte fejét, így elég siralmas állapotban álltam a starthoz. Egészségileg nem volt semmi bajom, jól éreztem magam, de a futás szempontjából tavaly sokkal jobb formában voltam. Ezért egyetlen egy célt tűztem ki magamnak, mégpedig azt, hogy a 7-es alatti tempóm legyen összességében. Nos, ezt el is értem. Így elégedett vagyok. (Sajnos szombaton valakinek volt gondja arra, hogy elvegye a kedvem az egésztől és megint a földbe döngöljön. Ez eléggé fájt, de nem hagytam, hogy letörjön. Félretettem a dolgot. Egy éve készülök erre a versenyre, ezt a napot nem fogja elrontani senki!)

Reggel álmosan ébredtem. Nagyon izgultam, de a futóruha megint megnyugtatott. Elég érdekes ez: ahogy felveszem a futócuccom, megjön az önbizalmam és megnyugszom :) Sütöttem két tükörtojást magamnak, de csak az egyiket tudtam megenni. Összepakoltam és elindultam.

Úgy gondoltam, hogy az 1,5 km gyaloglás jó bemelegítés lesz és meg is tudom nézni a pálya jelzéseket egy szakaszon, ahol én is szoktam edzeni. Alig léptem 500 métert és elkezdett cseperegni az eső. Mondjuk számítottam esőre, de a meteo jelentés úgy írta, hogy 11 - 12 között lesz eső és majd délután. Mire leértem a helyszínre, már becsületesen csepergett és 9-kor már esett.

Sajnos a szervezés nagyon gyenge volt. Én értem, hogy nem egyszerű egy ilyen kaliberű rendezvényt zökkenőmentesen megszervezni, de ami itt volt, az sajnos nem érte el a kötelező színvonalat.

Arról volt szó, hogy a M és a FM-esek 9-kor rajtolnak, mi meg 9:15-kor és 8:55-kor technikai eligazítás. Ehhez képest mindenki egyszerre startolt, kb. 9:30-kor. Úgy volt, hogy a krosszosok, vagyis mi, 5 km-t futunk, ami 3 kör a kiírt útvonalon. A technikai eligazításon tudtuk meg, hogy nem 3 hanem 5 kör lesz. Hát jó, akkor 5 kört futunk. Utólag megnézve a listát, volt jó pár  DNF (did not finish, vagyis nem ért célba) és jó páran ezek közül 3 kört futottak. Gondolom nem hallották, hogy 5 kört kell futni. Megjegyzem a weboldalon még mindig 3 kört ír. Endomondoval mértem a távot verseny alatt és 6,76 km lett a vége. Hallottam, ahogy az Endo mondja a kilométereket és már arra is gondoltam, hogy nem figyeltem oda és pluszba futottam egy kört, de itthon felnagyítva az útvonalat 5 kört számoltam. Mondjuk nem volt gond, hogy többet kellett futni, de az már igen, hogy ennyire nem tájékoztatják a versenyzőket.

Szóval közös bemelegítés itt sem volt. Én számítottam erre, ezért jól bemelegítettem, futottam is 1,5 kört. Már indulás előtt elkezdett rendesen esni az eső és végig zuhogó esőben futottunk. A cipőmből ki-be folyt a víz, nem lehetett kerülgetni a pocsolyákat. A sapkám széléről csepegett a víz. Az útvonalon van egy ortodox templom. Az utolsó körnél már jöttek ki az emberek a templomból és hüledezve mondták egymásnak, hogy mi levetkőzve futunk az esőben :) Azért most nagyon örültem annak, hogy hozzászoktattam magam az esőhöz és nem vagyok papírcica. A 100%-os páratartalom jóval megnehezítette a dolgunkat, de úgy vagyok vele, hogy ha ezt megcsináltam, akkor a többi már könnyebb lesz.

Már a verseny előtti napokon elindult a háborgás (többen is azt mondták, hogy nem indulnak ilyen körülmények között), ugyanis nem zárták le az útvonalat, egyedül a főtér volt lezárva, ahol mi futottunk. A M és a FM nagyon nehéz és veszélyes körülmények között zajlott. Járdán kellett futni, vagy az úton. Volt benne lépcső (egyszer le, egyszer fel), macskaköves szerpentin, vasútátkelés 2x és földúton való futás, ami valójában dagonyázást jelentett és stop is volt jó pár. Szintkülönbség is volt benne bőven. És a hab a tortán mindemellett az eső volt, ami végig esett. Kalapemelés azoknak, akik ilyen körülmények között megcsinálták.

Verseny után nem adtak érmet. Azt mondták az éremosztás 3-kor lesz, mert meg kell várni a maratonistákat is. Így mi hazajöttünk, mert csurom vizesen nem állhattunk ott még 4 órát. Háromra visszamentünk, de már majdnem minden össze volt szedve. Egyik rendezőtől megtudtam, hogy a polgármesteri hivatalban lesz a díjosztás. Elindultunk az épület felé, de akkora volt a tömeg, hogy csak az ajtóban kaptunk helyet és már a vége felé járt a dolog, mert megkezdték hamarabb. Kiosztották az első, második, harmadik helynek járó díjakat minden számban korcsoportonként és véget ért a ceremónia. Szétszéledt a tömeg. Így mi is eljöttünk oklevél és érem nélkül. Azóta eltelt 2 nap, több helyen érdeklődtem (weboldalon, Facebookon, e-mailben), választ nem kaptam. Szóval még fogalmam sincs arról, hogy hogyan és hol tudom átvenni az érmet és az oklevelet. Próbálom nem szívre venni ezt a kritikán aluli szervezést de elég nehéz.

Ami a mezőnyt illeti, nagyon színvonalas volt. Kemény leckét kaptam :) Jó volt másokkal futni. Start előtt volt olyan, aki ismeretlenül is kezet fogott velem és jó futást kívánt. Jó érzés volt :)

Kitűztem a következő célt és van egy kerek évem, hogy felkészüljek rá.

Jillian Michaels mai motivációs képe

... amivel én maximálisan egyetértek.

Mai zene :)

Húsvétra

Áldott, békés, szeretetben gazdag, boldog húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak!

Azért a mozgásról se feledkezzetek meg :) Enni csak mértékkel és mozogni ugyancsak mértékkel! :)

Az elmúlt hétről

Ideje, hogy ide is írjak már. Nem tétlenkedtem, elég jól alakult mostanában a sportolás. 

Egyik Facebookos ismerősöm egy 88 napos kihívást indított, amire beneveztem én is. Röviden: mindenki felállítja saját céljait, legyen az fogyás, sportban elérendő eredmények, folyadékbevitel stb. és azt 88 napon keresztül csinálja (remélhetőleg a kihívás végére eléri a célját).

Én a céljaimat már a kihívás megjelenése előtt felállítottam, így ez most épp kapóra jött. Főbb céljaim a következők:

• megtartani a jelenlegi súlyomat, vagyis 63,5 - 64,5 kg között maradni,
• javítani az étkezés minőségén (több gyümölcs, zöldség, fehérje stb.),
• napi 2,5 L folyadék (víz),
• futásban elérni ismét a 6-os tempót,
• súlyzós edzések.

Április 8-án kezdődött a kihívás. Eddig jól haladok, íme a tevékenységem:

Április 3 - 22 p futás
Április 5 - 23 p futás  (ami valójában több volt, csak nem indult se a telefonom,se az órám)
Április 6 - 1 óra szobabringa
Április 8 - 30 p súlyzós edzés
Április 9 - 10 perc futás :D
Április 10 - 42 p súlyzós edzés
Április 12 - 18 p súlyzós edzés
Április 13 - 52 p futás
Április 14 - 42 p súlyzós edzés.

Lefutottam az év eddigi leghosszabb futását: 52 perc alatt 7 km-t. Ez egy 7:33-as tempó, ami nem ragyogó, de egy kiindulópont és reális, el kell fogadni. 159-es átlagpulzussal futottam, ami (mondhatni) nem olyan rossz, a célzóna 141 - 155 lenne. Hamarosan lefutom az első 10 kilométeremet is :)

A súlyzós edzések egyelőre jól mennek. Heti 3 súlyzós edzést és 3 futást terveztem, de most az elején nem lesz meg, mert még nem vagyok elég edzett hozzá és kell a pihenés. Nincs értelme hősködni, többet nyerek a pihenéssel.

A súlyom jó. Ma reggel 64,4 kg voltam, ami most nagyon jó. Összességében jól érzem magam és ez a fő.

Nektek hogy alakulnak a dolgok? Haladtok a kitűzött terveitekkel? :)
Sok sikert és további jó sportolást mindenkinek.

Egy kis zene mára :)

Eljött a nagy nap

Ez még nem az a bizonyos nagybetűs nap, ez még csak a főpróba, de nekem ez is nagy nap, ugyanis ez az első rajtszámos futásom :)  Akik már régóta olvassátok a blogomat tudjátok, hogy egy éve futok, de még nem voltam versenyen.

Péntek este még nem volt semmi bajom, de éjszaka nyugtalanul aludtam, többször is azt álmodtam, hogy lekésem a versenyt. Láttam, hogy a többiek már a rajtnál állnak és még nem volt rajtam a pulzusmérő őv, ilyeneket és ehhez hasonlókat álmodtam.

Aránylag korán ébredtem. Igyekeztem fejben ésszerűen beosztani a mai étkezésem és az időm, továbbá felkészülni fejben a futásra.

Fél kilenckor példásan reggeliztem. Amint a képen is látható, ettem egy almát, egy mandarint és egy banánt. Úgy terveztem, hogy ezután lesz egy könnyű tízórai, aztán valami könnyű ebédre és utána már semmi, ugyanis a futás 4-től volt.

Annyira izgultam, mint egy kisiskolás az első nap :) Aztán azt mondtam magamnak, hogy ez így nem lesz jó, főleg, hogy tétje sincs a dolognak, ugyanis ez egy jótékonysági futás, időt sem mérnek, tehát nincs mit izgulni. Nem tudtam meggyőzni magam, de amint elkezdtem öltözni, azonnal megnyugodtam. Fura, de a futóruha valahogy visszaadta az önbizalmam.  (Amikor a cipőmet kötöttem, kicsit meghúztam a fűzőt és azonnal eszembe jutott Bambi esete, aki úgy megkötötte a cipőfűzőjét, hogy meglilult a lába és két napig papucsban sántikált :) Kibontottam és újrakötöttem :)  )

Elkezdtem gondolkozni azon, hogy mit hogyan kellene csinálni. A tanácsadómtól azt a tanácsot kaptam, hogy ne rohanjam el az elejét, ne vágtázzak a többiekkel, mert valószínű utolérem őket majd félúton, továbbá azt, hogy a szélén haladjak, mert ha gond van, onnan ki lehet könnyebben menekülni. Azt is mondta, hogy a végén, az utolsó egy-másfél kilométeren gyorsulhatok is kicsit, akkor mehet kicsit feljebb is a pulzus. Fejben ezt megbeszéltem magammal és azt is, hogy én a saját tempómhoz fogom tartani magam. Én leszek az utolsó rajtoló és valószínű, az utolsó érkező is, de ez ne zavarjon.

Próbáltam visszaemlékezni azokra a blogos beszámolókra, amiket a futótársaim írtak külömböző versenyek után. Tudtam, hogy oda kell figyelnem a bemelegítésre, a végén a nyújtásra, továbbá arra is, hogy beérkezéskor leállítsam az órám és a telefonomon az Endot.

Azt szokták mondani, hogy: "be careful what you wish for, you just might get it" és nekem tegnap beigazolódott, hogy ez így is van. Amikor megtudtam, hogy hol lesz a futás, kicsit le voltam törve, ugyanis ez egy nagyon közkedvelt és sokak által látogatott hely: van ott egy nagy játszótér, rengeteg hinta, csúszda, mászóka, ping-pong asztalok, erőgépek, kötélpáya, grill lehetőség stb.. Szóval amikor jó idő van, egy tűt nem lehet leejteni ott, annyian vannak kint, kicsik, nagyok, bringázó, labdázó gyerekek stb. Ez mind jó és szép, de mivel ez nem egy hivatalos verseny, tudtam, hogy a futópálya nem lesz elkerítve és kerülgetni kell majd a sok gyereket, embert, ami azért valljuk be, nagyon kellemetlen és sérülésveszélyes is. Nem beszélve arról, hogy ez egy siralmas állapotban lévő salakos, pontosabban terméskővel kipótolt, emelkedős pálya. Ez utóbbi ellen sajnos nem lehet semmit tenni, de akkor azt mondtam, hogy bár zuhogna az eső, mert akkor meleg sem lesz és sokan sem lesznek :)

Az előrejelzés esőt mondott szombatra, de reggel hétágra sütött a nap :) Délelőtt elkezdett istenesen fújni a szél. Délután 4-től volt a futás, én három után indultam, de már csepergett és nagyon hideg szél fújt :) Vacogtam a startnál, de utána kimelegedtem. Jó volt a széldzseki :)

Azt már előre tudtam, hogy 55-ön regisztráltak, tehát a nagy tömegtől nem kellett félni. Amikor felértem, még csak páran voltak  jelen. A szervezők között rögtön akadt egy régi ismerős, akitől megtudtam, hogy 4 kört fognak futni a lányok, ami valamivel több, mint 1 km, és a fiúk 5 kört.

Én elkezdtem belemegíteni, mert volt egy olyan érzésem, hogy nem lesz csoportos bemelegítés és jó volt a megérzés. Négy után elkezdték kiosztani a rajtszámokat. Végül kb. negyvenen voltunk. Aztán elrajtoltunk. Én voltam az utolsó, nem vágtáztam (mondom én :P ), haladtam a saját tempómban, bár kicsit gyorsabban, mint szoktam.  Aztán elhagytam pár lányt útközben. Két helyen volt emelkedő, de ott nem futottam, inkább gyalogoltam, mert tudtam, hogy nincs értelme a pulzusomat az egekbe röpíteni és féltettem a térdem is. Volt frissítőpont is: volt víz, banán és csoki. Én azt hiszem két kör után megálltam vizet inni,  mert nagyon szomjas voltam. Kibírtam volna víz nélkül is, de minek, ha már volt víz és ki akartam próbálni milyen a futás közbeni frissítés. Végül azt hiszem utolsó előtti lettem :D ami engem mulattat, főleg azért, mert én voltam a legidősebb, a java része 20 - 25 körüli volt.  Utána betankoltam banánból, ha már ott volt :)

És akkor most lássuk a technikai részét. Természetesen elbénáztam az endo indítását és amikor másfél kör után megnéztem a telefonom, az endó még mindig indításra várt. Ekkor nagyon pipa lettem, de ez van. Máskor jobban odafigyelek. Persze az órámon sem nyomtam meg rendesen a gombot. Pipa a köbön. Az endoval mégis sikerül lemérni 3,24 kilométert, aminek örülök, mert így meg tudtam nézni mit műveltem. :)

Az átlagtempó 7:03 lett, de a reális szerintem 6 valamnnyi lehetett, mert az első kör még gyorsabb volt, mint a többi, csak akkor nem volt elindítva az endo. Ha figyelembe veszem, hogy megálltam inni és többször belesétáltam, akkor ez egy vágta volt a szó szoros értelmében :)

Szerencsére az endoval azt is ki lehet mutatni, hogy kilométerenként mennyi volt a tempó:

És most jön a beszámoló fénypontja:)

5:36-os tempó

5:19-es tempó

4:30-as tempó

Természeresen ilyen tempók nem kellene szerepeljenek itt, de mégis vannak :) Ezért fejmosás jár, tudom :) Szóval van mit tanulni azért, de ez volt az első, a terep is katasztrófa volt. Legalább tudom mit hogyan kellett volna csinálni.

Összességében jó buli volt, oklevelet is kaptunk. 7 városban rendezték meg ezt a futást, de mi voltunk a legtöbben, még a fővárosban sem voltak ennyien.  Összesen 115-ön neveztek be (országos szinten) ebből 55-ön itt :) Örülök, hogy elmentem, mert amúgy is futottam volna, és ha már futok, akkor segítsek is, mert a begyült nevezési díj a gyerekeknek ment, plusz az Arsenal fociklub minden jelentkezőért fizet 10 angol fontot a "Save the Children" alapitványnak. Jövőre is ott leszek :)

Helyzetjelentés

A hét közepén némi javulás következett be, kezdtem is örülni, hogy hamar "kinövöm" a spondilozis okozta kínokat. Erre ma kezdett rosszabbodni a helyzet, féltem, hogy megint lerobbanok. Egyre jobban fájt, sugárzott a fájdalom a hátamon le, a karomba is.  

Felújítottam a készletemet és folytatom tovább a kezelést. Aztán elmentem futni :) Gondoltam, ha már így is, úgy is fáj, akkor miért ne fussak? Azért óvatos voltam, csak 3,28 km-t futottam. Nem akartam tudatosan tönkretenni magam. A végére már jelzett a lapockám, hogy ez nem valami jó neki, de nem volt vészes. Jó volt ez a futás, élveztem. Jó ismét kevés ruhában futni. Sokkal könnyebbnek érzem magam. Na meg leadtam 1 kilót :P

Futástechnika

Egy okos futónak nem kell magyarázni azt, hogy mit jelent és mennyit húz a jó futótechnika. Egy ideje figyelem már ezeket a bejegyzéseket és próbálok én is "helyesen" futni azért, hogy ne sérüljek és ne terheljem feleslegesen az izületeimet, izomzatomat stb. Mint tudjátok, én már eleve "kripliként" kezdtem el futni, ezért nálam az óvatosság az első.

képforrás

 

Nem fogok előadást tartani erről, meghagyom annak, aki ért hizzá :) Így ajánlom figyelmetekbe  Kropkó Péter írását amiben egy videó is látható Moses Mosopról. Ő megmutatja nekünk hogyan kell futni :)

 

Átértékelés

Borzasztó fájdalamas hét van mögöttem, de szerencsére vége és nagyon remélem, hogy ezután csak jobb jön.Pokoli fájdalmakat éltem át, péntek este már sirni is tudtam volna, de minek? Sírással sem lett volna jobb.

Péntek óta volt időn gondolkozni és sajnos át kellett értékelnem a dolgok fontossági sorrendjét. Ha helyrejövök, ismét előveszem a súlyzós edzéseimet, mert a jelek mutatják, hogy szükség van rá. Így a súlyzós edzés lesz a fő egy darabig, a futás pedig második helyre kerül. Sajnálom, de nem tehetek mást. Első az egészség. Megint lemaradok, de ez különösebben nem izgat annyira, mert tudom, hogy ha kicsit megerősödök, jobban fog menni a futás is, megtérül a befektetés. 

Valamit valamiért, ezt szokták mondani, így én kicsit lemondok a futásról most, azért, hogy később jobb legyen. Inkább most, mint később lesérülni.

A baj sosem jár egyedül

Epekrízissel kezdtem a hetet, sajnos egy temetést is ki kellett hagynom miatta. Tegnap már jól voltam, ma már futás volt betervezve. Erre reggel egy rossz mozdulattól kiakadt a nyakam. Sugárzik le a fájdalom a hátamon, a jobb karomba, szuszogni is alig tudok.

Szóval kösz jól vagyok, csak ne tartson sokáig, mert már kezd az idegeimre menni. Ezt valahogy hamar ki kell kúrálnom, hogy tudjak végre futni.

Jó hír, a mérleg 65,3 kilót mutat.

Miért nem tudtam megcsinálni az 5 km-es edzéstervet

Tavaly írtam, hogy belebuktam az 5 km-es edzéstervbe, nem tudtam végig csinálni. Aztán átállítottak a PK-ra és a perc alapú edzéstervre és egyből ment a futás.

Nem tudtam miért nem voltam képes végig csinálni az edzéstervet és nagyon bosszantott, mert amint kiderült, futni tudok, de akkor hol van a hiba? Azt tudtam, hogy fejben van a hiba, nem a testemben és az idén rá is jöttem, hogy mi volt a gond.

Az 5 km-es edzéstervben váltakozik a séta a futással, első alkalommal egy perc futás egy perc séta, aztán nő a futásidő és a séta ideje is, utána pedig nő a futás ideje és a séta idő csökken, míg eléri az 5 km egyben futást. Nos én amikor futni kellett, rákapcsoltam becsületesen, mivel tudtam, hogy utána amúgy is séta következik és kipihenem magam az újabb futáshoz. Ez ment is egy darabig, de amikor kezdett csökkenni a séta idő, már nem volt elég ahhoz, hogy a pulzus normalizálódjon és aerob zónaban maradjak. Így zátonyra futottam.

Aki most kezdi, vagy épp most csinálja, annak üzenem, hogy ha eredményt akar, akkor legyen türelmes. nem kell rohanni, a tempó idővel javul, de ahhoz rendesen alapozni kell.  Szóval csak nyugodtan, PK-val :)

Mai okosság

Ma is mérleg

Azt hiszem kár volt megdicsérni tegnap a mérleget. Ma 66,8 kg-t mutatott, vagyis 1,1 kg-val többet, mint tegnap. Na persze, biztos ennyi alapizmot építettem az éjszaka :D

Na meglátjuk holnap mit mond :)

Mérleg, megint

Adtam még egy esélyt a mérlegemnek. Vettem bele egy új elemet és most működik aránylag rendesen. 

Ma reggel mérlegre álltam és 65,7 kg-t mutat, ami szerintem reális. Nem sokkoló, mert sejtettem. Ebből le kell faragni kettőt, de ha nem is kettőt, legalább 1,7 kg-t ahhoz, hogy jó legyen. Ez nem nagy dolog, jártam már ezt az utat és meg is fogom csinálni most is. Hogy mikor, azt nem tudom, nem is akarok időpontot kitűzni. Majd lemegy, amilyen hamar akar.

Változtatni akarok az étkezésemen, mert jelentkeznek a gondok. Kicsit vitaminhiányosra sikerült a téli étkezésem. Február elején elkezdtem szedni a vitamint, de úgy néz ki the damage is already done. A körmeim szétváltak, az egyik majdnem totálkáros, ami már rég nem fordult elő. Itt most nem a körmöm siratom, mert az lenő, kiújul, hanem gondolok itt a szervezetemre. Szóval most megemeltem a bevitt gyümölcs-zöldség adagot és szedem mellé a vitamint is. Alig várom már, hogy a kertben megteremjen a sok finomság.

Szép lassan meglesz minden szükséges futócuccom. Nemrég beszereztem egy technikai pólót és még egy háromnegyedes nadrágot. Remélem a karra csatolható telefontartó is megérkezik majd. Még egy kulacs kéne, de az nem tragédia, elleszek én egy üdítős plackkal is. Még meg kell tanulni a futás közbeni ivást, a kulaccsal való futást, ami újdonság lesz, de megtanulom majd azt is.

Még kérdéses, hogy miben fogok megjelenni a versenyen, de az nem annyira fontos. Majd eldől előtte.

Hullámvölgy

Már kezdtem örülni, hogy ilyen hamar sikerült visszarázódni a futásba, hogy le tudtam futni több mint 6 km-t normális pulzussal, elfogadható időn belül. Még az is megfordult a fejemben, hogy emelek kicsit a távon. Erre a tegnapi futás katasztrófálisra sikerült. 

Úgy éreztem, mintha több kilós terhet cipelnék, mintha a lábaim ólomból lettek volna. Másfél kilométer után belesétáltam. Haza akartam jönni, de aztán gondoltam adok még magamnak egy esélyt, de 2 kilométer után feladtam. Nagyon bosszantott a dolog (bosszant még most is), és elhatároztam, hogy ma reggel kimegyek és futok, de nagyon beleköptek a levesembe. Nem szeretem a késést, a pontatlanságot. Most meg már nincs kedvem kimenni. Nem érzem úgy, hogy tudnék futni. Elhalasztom holnap délutánra. 

Most egyébként nagyon negatívan látok mindent, ezért nem fogok agyalni semmin. Megvárom amíg helyrepattanok, utána jobb lesz. Ez van.

Amatőr futó stílusjavítása

Kropkó Péter oldaán találtam ezt a videót, aminek nagyon megörültem, ugyanis ez a testtartás dolog engem már foglalkoztat egy ideje.

A nyáron készíttettem magamról egy videót futás közben, hogy elemezni tudjuk a testtartásomat és javítani tudjunk rajta, ha esedékes.

Most annak, aki nem fut ez az egész úgy tűnik, hogy túl sokat akarok, vagy, hogy tökéletes akarok lenni, viszont aki fut és ért egy kicsit a futáshoz, az tudja, hogy a helyes testtartáson is múlik vagy bukik egy futó egészsége. És mivel én már eleve hátrányos helyzetből indultam, nekem nagyon oda kell figyelni hogyan futok.

 

A hűlés küszöbén

Kicsit mérges vagyok, mert egész télen nem voltam meghűlve és most tavasszal hűlök meg, amikor ráadásul még hideg sincs. Tegnap temetésen voltam és úgy néz ki kicsit huzat volt ott. Most fáj a fejem, kapar a torkom és úgy érzem magam, mintha kicsavartak volna. A mai edzés el is maradt. Én így nem megyek futni, semmi értelme, csak kinlódás lenne, eredménye nem. Pedig készültem hosszabb távot futni, de majd, ha meggyógyulok.

Isostar Powerplay High Protein 25 Strawberry

Ezt az energiaszeletet még Karácsonykor vásároltam tesztelési céllal. Azóta a kamrában vár sorára. Nincs még nekem szükségem ilyen energiapótlásra, de gondoltam kipróbálok egyet, mert eddig még a közelébe sem mentem ezeknek a termékeknek. 

Nem akartam csak úgy felzabálni, ugyanis a címke szerint magas proteintartalmú, nem édességnek szánták. Gondoltam majd egyszer egy 50 - 60 perces edzés után megeszem. Akkor sem igazán szükséges, de jobb akkor.

Aztán mégis elővettem és kibontottam.  Elég nagy volt  a csalódás. Eprest választottam, mert szeretem az epret, gondoltam finom lesz. Hát nem nagyon volt az. Értem én, hogy ez nem csoki, vagy egyéb édesség, de őszintén szólva, csak azért ettem meg, mert elég sokba került ahhoz, hogy csak úgy a kukába vágjam. Azokhoz a régi csokikhoz hasonlított az íze, amiket gyerekkoromban lehetett kapni, azok is olyanok voltak, mint a préselt fűrészpor. 

Nem mondom, hogy ez volt az utolsó, lehet majd még veszek, ha hosszabb edzéseim lesznek, de nem ilyent. Lehet csak rosszul választottam, de az tuti, hogy egy kiadós edzés után nem enném meg :(

Az idei cél

Az törtönt, hogy beneveztem életem első futóversenyére, ami május elején lesz. Én az 5 km-es távon fogok indulni, ha minden jól megy.

Az a gond, hogy még nincs leszögezve a helyszín. A tavaly a városközpontban zajlott az esemény, de az idén felmetült egy másik helyszín is, ami nekem nem nagyon tetszik. Aszfalton esőben is lehet futni, ott noncs akadály, de a másik helyszín egy terep - salakos pálya lenne. 

Tegnap elmentünk megnézni. Én még sosem futottam se terepen, se rekortánon, se máson, csak aszfalton. Nem zárkózom el semmi elől, de azért tartok tőle, ugyanis terepen, ha esik az eső akkor dagonyázás lesz, nekem pedig nincs terepfutó cipőm. Ha jól saccoltam a helyszínt, és az, amin a tegnap futottam, akkor az nagyon pocsék. Valamikor salakos volt, de az a valamikor nem tudom mikor lehetett. Most egész nagy kráterek vannak, amiket törmelék kővel tömtek be. Ott, ahol még van némi salak, az földdel keveredik, ráadásul keskeny nagyon ez az út, a széle kővel van kirakva. Őszintén nem tudom hogy lehet ott lefutni a félmaratoni távot, a maratoniról nem is beszélve (az idén az is lesz).

Egyébként a verseny jó lesz, a nevezési díj minimális, benne van a chip bérleti díja, érmet is adnak, hozzá pedig emléklapot és a nevezési díj jótékonysági célra megy. 

A távot most is le tudom futni, azzal nem lesz gond, viszont az időn javítani szeretnék, sokat. Van rá 2 hónapom, szóval lesz időm felkészülni.

Megint haragban vagyok a mérleggel

Na nem azért, amiért a legtöbben szoktak. Nekem nem mutat sokat, hanem egyáltalán nem mutat semmit. Tavaly cseréltem benne elemet. Most kapcsolom ki s be, de meg sem moccan a kijelzője.

A digitális kütyűk világában mindig visszatérek a régi mérlegemhez. Az még nem hagyott cserben. Nem tudom mennyire pontos, biztos vannak eltérések, pár deka, de még mindig mutatja a súlyom. 

Még nem tudom mitévő legyek, de azt hiszem hagyom a digitális mérleget pihennei. Lehet majd veszek egy elemet, de ha az sem hoz eredményt, akkor ennyi. Nem veszek új mérleget. Nekem a kb. mérés is elég. Nem kell dekára pontos mérés. Érzem én mennyi az annyi (kb.) :)

Az elmúlt időszak

Kb. 2 hónapja hagytam abba az írást. Sok minden történt azóta velem. A sport terén elég lazára vettem a dolgokat. Nem mondom, hogy nem sportoltam semmit, mert azért szobabringáztam, tornáztam is, futottam is, amire büszke vagyok, mert elértem a kitűzött célom, vagyis azt, hogy megerősítsem a torkom. Futottam -3 fokban és egész télen nem voltam meghűlve. Lehetett volna többet is sportolni, de a lustaság és pár egészségi probléma megakadályozott ebben. 

Sajnos az epém elkezdett vacakolni, de jogosan. Most ismét visszatértem az én (diétás) étrendemhez. Kerülöm a fűszeres és nehéz ételeket, amikről tudom, hogy nem nekem valók.

Nemrég elkezdtem ismét a futást és azóta csinálom a hülyeségeket folyamatosan :) Első héten 4 edzést ütemeztem be és meg is csináltam, ami összesen majdnem 19 km lett. Jött is a jelzés, hogy ez így sok lesz, mindenem fájt. Szóval pihenést írtam ki magamnak. Közben jelzett az epém is, szóval megint kimaradt a futás. 

Tegnap megint elindultam. 50 perc lett volna az edzéstervben, persze ezt megint nem úgy kellett volna, hogy a leghosszabb edzéssel kezdjük, de hát miért ne? :D Lefutottam 42 percet az 50-ből, ami 5,31 km lett, de már 3 km körül éreztem, hogy fáj a jobb forgóm. Nem akartam abbahagyni, pedig tudtam, hogy nem okos dolog, amit csinálok, de le akartam futni az 5 km-t. Ennek az lett az eredménye, hogy  hazafelé már sántikáltam, nagyon oda kellett figyelnem arra, hogy hogyan is lépek, hogy ne lássák, hogy sántikálok. Utána nem fájt, de ma reggel ismét sántikálással kezdtem a napot. :D Ügyes vagyok, tudom. Most remélem, hogy szerdáig elmúlik. Nem vészes a fájdalom, de akkor is oda kell figyelni rá. Volt még egyszer ilyen fájdalom és kipihentem. Most is azt fogom csinálni, addig nem futok, amíg el nem múlik.

December 15-én elhatároztam, hogy lemondok a kávéról és sikerült. Sokat szenvedtem az elején (a szó szoros értelmében), de megérte. Az elején 0 tolerancia volt, most már tudok kulturáltan kávét inni. Most már egyáltalán nem jut eszembe a kávé, nem azzal kezdem a napom, hogy kávét iszok. Ha főzök, akkor iszok 2 - 3 kortyot és az elég. Ez egy egész történet, sok mindenre rájöttem, kicsit jobban megismertem saját magam ebből a szempontból és örülök neki, mert úgy érzem fejlesztettem vele az önkontrollomat. És most már azt is tudom, hogy nem szeretnék semmilyen függő lenni.

Hahó :)

Úgy döntöttem ismét előveszem a "Jegyzeteimet" és vezetem többé - kevésbé rendszeresen. Következik egy olyan szakasz az életemben, amit le szeretnék jegyezni és itt fogom megtenni. Ezen kívül lesznek más témák is majd.

Szóval üdv mindenkinek :)