2014. április 19., szombat

Húsvétra

Áldott, békés, szeretetben gazdag, boldog húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak!

Azért a mozgásról se feledkezzetek meg :) Enni csak mértékkel és mozogni ugyancsak mértékkel! :)


2014. április 16., szerda

Az elmúlt hétről

Ideje, hogy ide is írjak már. Nem tétlenkedtem, elég jól alakult mostanában a sportolás. 

Egyik Facebookos ismerősöm egy 88 napos kihívást indított, amire beneveztem én is. Röviden: mindenki felállítja saját céljait, legyen az fogyás, sportban elérendő eredmények, folyadékbevitel stb. és azt 88 napon keresztül csinálja (remélhetőleg a kihívás végére eléri a célját).

Én a céljaimat már a kihívás megjelenése előtt felállítottam, így ez most épp kapóra jött. Főbb céljaim a következők:
  • megtartani a jelenlegi súlyomat, vagyis 63,5 - 64,5 kg között maradni,
  • javítani az étkezés minőségén (több gyümölcs, zöldség, fehérje stb.),
  • napi 2,5 L folyadék (víz),
  • futásban elérni ismét a 6-os tempót,
  • súlyzós edzések.
Április 8-án kezdődött a kihívás. Eddig jól haladok, íme a tevékenységem:


Április 3 - 22 p futás
Április 5 - 23 p futás  (ami valójában több volt, csak nem indult se a telefonom,se az órám)
Április 6 - 1 óra szobabringa
Április 8 - 30 p súlyzós edzés
Április 9 - 10 perc futás :D
Április 10 - 42 p súlyzós edzés
Április 12 - 18 p súlyzós edzés
Április 13 - 52 p futás
Április 14 - 42 p súlyzós edzés.

Lefutottam az év eddigi leghosszabb futását: 52 perc alatt 7 km-t. Ez egy 7:33-as tempó, ami nem ragyogó, de egy kiindulópont és reális, el kell fogadni. 159-es átlagpulzussal futottam, ami (mondhatni) nem olyan rossz, a célzóna 141 - 155 lenne. Hamarosan lefutom az első 10 kilométeremet is :)

A súlyzós edzések egyelőre jól mennek. Heti 3 súlyzós edzést és 3 futást terveztem, de most az elején nem lesz meg, mert még nem vagyok elég edzett hozzá és kell a pihenés. Nincs értelme hősködni, többet nyerek a pihenéssel.

A súlyom jó. Ma reggel 64,4 kg voltam, ami most nagyon jó. Összességében jól érzem magam és ez a fő.

Nektek hogy alakulnak a dolgok? Haladtok a kitűzött terveitekkel? :)
Sok sikert és további jó sportolást mindenkinek.


Egy kis zene mára :)

2014. április 6., vasárnap

Eljött a nagy nap

Ez még nem az a bizonyos nagybetűs nap, ez még csak a főpróba, de nekem ez is nagy nap, ugyanis ez az első rajtszámos futásom :)  Akik már régóta olvassátok a blogomat tudjátok, hogy egy éve futok, de még nem voltam versenyen.

Péntek este még nem volt semmi bajom, de éjszaka nyugtalanul aludtam, többször is azt álmodtam, hogy lekésem a versenyt. Láttam, hogy a többiek már a rajtnál állnak és még nem volt rajtam a pulzusmérő őv, ilyeneket és ehhez hasonlókat álmodtam.

Aránylag korán ébredtem. Igyekeztem fejben ésszerűen beosztani a mai étkezésem és az időm, továbbá felkészülni fejben a futásra.

Fél kilenckor példásan reggeliztem. Amint a képen is látható, ettem egy almát, egy mandarint és egy banánt. Úgy terveztem, hogy ezután lesz egy könnyű tízórai, aztán valami könnyű ebédre és utána már semmi, ugyanis a futás 4-től volt.

Annyira izgultam, mint egy kisiskolás az első nap :) Aztán azt mondtam magamnak, hogy ez így nem lesz jó, főleg, hogy tétje sincs a dolognak, ugyanis ez egy jótékonysági futás, időt sem mérnek, tehát nincs mit izgulni. Nem tudtam meggyőzni magam, de amint elkezdtem öltözni, azonnal megnyugodtam. Fura, de a futóruha valahogy visszaadta az önbizalmam.  (Amikor a cipőmet kötöttem, kicsit meghúztam a fűzőt és azonnal eszembe jutott Bambi esete, aki úgy megkötötte a cipőfűzőjét, hogy meglilult a lába és két napig papucsban sántikált :) Kibontottam és újrakötöttem :)  )

Elkezdtem gondolkozni azon, hogy mit hogyan kellene csinálni. A tanácsadómtól azt a tanácsot kaptam, hogy ne rohanjam el az elejét, ne vágtázzak a többiekkel, mert valószínű utolérem őket majd félúton, továbbá azt, hogy a szélén haladjak, mert ha gond van, onnan ki lehet könnyebben menekülni. Azt is mondta, hogy a végén, az utolsó egy-másfél kilométeren gyorsulhatok is kicsit, akkor mehet kicsit feljebb is a pulzus. Fejben ezt megbeszéltem magammal és azt is, hogy én a saját tempómhoz fogom tartani magam. Én leszek az utolsó rajtoló és valószínű, az utolsó érkező is, de ez ne zavarjon.

Próbáltam visszaemlékezni azokra a blogos beszámolókra, amiket a futótársaim írtak külömböző versenyek után. Tudtam, hogy oda kell figyelnem a bemelegítésre, a végén a nyújtásra, továbbá arra is, hogy beérkezéskor leállítsam az órám és a telefonomon az Endot.

Azt szokták mondani, hogy: "be careful what you wish for, you just might get it" és nekem tegnap beigazolódott, hogy ez így is van. Amikor megtudtam, hogy hol lesz a futás, kicsit le voltam törve, ugyanis ez egy nagyon közkedvelt és sokak által látogatott hely: van ott egy nagy játszótér, rengeteg hinta, csúszda, mászóka, ping-pong asztalok, erőgépek, kötélpáya, grill lehetőség stb.. Szóval amikor jó idő van, egy tűt nem lehet leejteni ott, annyian vannak kint, kicsik, nagyok, bringázó, labdázó gyerekek stb. Ez mind jó és szép, de mivel ez nem egy hivatalos verseny, tudtam, hogy a futópálya nem lesz elkerítve és kerülgetni kell majd a sok gyereket, embert, ami azért valljuk be, nagyon kellemetlen és sérülésveszélyes is. Nem beszélve arról, hogy ez egy siralmas állapotban lévő salakos, pontosabban terméskővel kipótolt, emelkedős pálya. Ez utóbbi ellen sajnos nem lehet semmit tenni, de akkor azt mondtam, hogy bár zuhogna az eső, mert akkor meleg sem lesz és sokan sem lesznek :)

Az előrejelzés esőt mondott szombatra, de reggel hétágra sütött a nap :) Délelőtt elkezdett istenesen fújni a szél. Délután 4-től volt a futás, én három után indultam, de már csepergett és nagyon hideg szél fújt :) Vacogtam a startnál, de utána kimelegedtem. Jó volt a széldzseki :)

Azt már előre tudtam, hogy 55-ön regisztráltak, tehát a nagy tömegtől nem kellett félni. Amikor felértem, még csak páran voltak  jelen. A szervezők között rögtön akadt egy régi ismerős, akitől megtudtam, hogy 4 kört fognak futni a lányok, ami valamivel több, mint 1 km, és a fiúk 5 kört.

Én elkezdtem belemegíteni, mert volt egy olyan érzésem, hogy nem lesz csoportos bemelegítés és jó volt a megérzés. Négy után elkezdték kiosztani a rajtszámokat. Végül kb. negyvenen voltunk. Aztán elrajtoltunk. Én voltam az utolsó, nem vágtáztam (mondom én :P ), haladtam a saját tempómban, bár kicsit gyorsabban, mint szoktam.  Aztán elhagytam pár lányt útközben. Két helyen volt emelkedő, de ott nem futottam, inkább gyalogoltam, mert tudtam, hogy nincs értelme a pulzusomat az egekbe röpíteni és féltettem a térdem is. Volt frissítőpont is: volt víz, banán és csoki. Én azt hiszem két kör után megálltam vizet inni,  mert nagyon szomjas voltam. Kibírtam volna víz nélkül is, de minek, ha már volt víz és ki akartam próbálni milyen a futás közbeni frissítés. Végül azt hiszem utolsó előtti lettem :D ami engem mulattat, főleg azért, mert én voltam a legidősebb, a java része 20 - 25 körüli volt.  Utána betankoltam banánból, ha már ott volt :)

És akkor most lássuk a technikai részét. Természetesen elbénáztam az endo indítását és amikor másfél kör után megnéztem a telefonom, az endó még mindig indításra várt. Ekkor nagyon pipa lettem, de ez van. Máskor jobban odafigyelek. Persze az órámon sem nyomtam meg rendesen a gombot. Pipa a köbön. Az endoval mégis sikerül lemérni 3,24 kilométert, aminek örülök, mert így meg tudtam nézni mit műveltem. :)



Az átlagtempó 7:03 lett, de a reális szerintem 6 valamnnyi lehetett, mert az első kör még gyorsabb volt, mint a többi, csak akkor nem volt elindítva az endo. Ha figyelembe veszem, hogy megálltam inni és többször belesétáltam, akkor ez egy vágta volt a szó szoros értelmében :)

Szerencsére az endoval azt is ki lehet mutatni, hogy kilométerenként mennyi volt a tempó:


És most jön a beszámoló fénypontja:)

5:36-os tempó

5:19-es tempó

4:30-as tempó

Természeresen ilyen tempók nem kellene szerepeljenek itt, de mégis vannak :) Ezért fejmosás jár, tudom :) Szóval van mit tanulni azért, de ez volt az első, a terep is katasztrófa volt. Legalább tudom mit hogyan kellett volna csinálni.

Összességében jó buli volt, oklevelet is kaptunk. 7 városban rendezték meg ezt a futást, de mi voltunk a legtöbben, még a fővárosban sem voltak ennyien.  Összesen 115-ön neveztek be (országos szinten) ebből 55-ön itt :) Örülök, hogy elmentem, mert amúgy is futottam volna, és ha már futok, akkor segítsek is, mert a begyült nevezési díj a gyerekeknek ment, plusz az Arsenal fociklub minden jelentkezőért fizet 10 angol fontot a "Save the Children" alapitványnak. Jövőre is ott leszek :)

2014. április 3., csütörtök

Helyzetjelentés

A hét közepén némi javulás következett be, kezdtem is örülni, hogy hamar "kinövöm" a spondilozis okozta kínokat. Erre ma kezdett rosszabbodni a helyzet, féltem, hogy megint lerobbanok. Egyre jobban fájt, sugárzott a fájdalom a hátamon le, a karomba is.  


Felújítottam a készletemet és folytatom tovább a kezelést. Aztán elmentem futni :) Gondoltam, ha már így is, úgy is fáj, akkor miért ne fussak? Azért óvatos voltam, csak 3,28 km-t futottam. Nem akartam tudatosan tönkretenni magam. A végére már jelzett a lapockám, hogy ez nem valami jó neki, de nem volt vészes. Jó volt ez a futás, élveztem. Jó ismét kevés ruhában futni. Sokkal könnyebbnek érzem magam. Na meg leadtam 1 kilót :P

2014. április 1., kedd

Futástechnika

Egy okos futónak nem kell magyarázni azt, hogy mit jelent és mennyit húz a jó futótechnika. Egy ideje figyelem már ezeket a bejegyzéseket és próbálok én is "helyesen" futni azért, hogy ne sérüljek és ne terheljem feleslegesen az izületeimet, izomzatomat stb. Mint tudjátok, én már eleve "kripliként" kezdtem el futni, ezért nálam az óvatosság az első.

 
Nem fogok előadást tartani erről, meghagyom annak, aki ért hizzá :) Így ajánlom figyelmetekbe  Kropkó Péter írását amiben egy videó is látható Moses Mosopról. Ő megmutatja nekünk hogyan kell futni :)