Karácsonyi köszöntő

Kívánok minden kedves olvasónak áldott, békés Karácsonyt és egyben boldog Újévet is!

Ez az utolsó bejegyzésem, köszönöm szépen, hogy eddig olvastatok. Ezennek én kivonulok a blogoszféra személyes blogok kategóriájából. Kívánok mindenkinek sok szerencsét a továbbiakban is.

No Coffee - Day 5

Továbbra is kávé nélkül.

No Coffee - Day 3

Ma kicsit fájt a fejem, de nem volt vészes. Most már nem arról szól a napom, hogy nem ihatok kávét. 

Ez nagyon nagy lépés volt. Örülök, hogy ezt megcsináltam. Sok mindent bizonyítottam vele. Mondhatnám azt is, hogy büszke vagyok magamra, de nem mondom, mert nem szép dolog. Viszont azt elmondom, hogy megint kipipálhatok valamit erre az évre, a többi dolog mellett.

Ma vettem Inka kávét. Ebből fogok inni időnként, de nem akarok erre sem rászokni. Gyerekkorunkban ittuk ezt, amikor nem lehetett kakaót kapni. Nagyon finom és egészséges. Jó lesz ez néha.

No Coffee - Day 2

Ma már sokkal jobb volt: nem fájt a fejem és nem is kívántam annyira a kávét. Álmos sem voltam.

Most már a nehezén túl vagyok, nem lesz gond. Sikerült!

Elmentem futni de a mai futásom teljes katasztrófa. Ilyen rossz időt még akkor sem futottam, amikor 1 p futás 1 p séta volt. Félig jeges volt az aszfalt, rossz volt a kivilágítás, csak csoszogtam mint a nagyik. Borzasztó volt. Két kör után haza is jöttem. 

Marad a hétvégi futás és hétközben pedig a torna. Nem merek kockáztatni. Megcsúszok, egy rossz mozdulat és kimegy a derekam, vagy összetöröm magam.

No Coffee - Day 1

Tegnap este lefeküdtem korán. Meg is ébredtem fél kettőkor, de aztán kis idő múlva visszaaludtam.

Reggel úgy ébredtem, mint aki csak pár percet aludt volna. És érdekes, hogy amikor alszok két órát, frissebben ébredek, mint ma.

Megettem az 5 - 6 db mandarinomat reggelire és No Coffee! Nagyon álmost voltam, és valahogy hiányzott az a frissesség, amit a kávé ad nekem. Kb. 9 körül jelentkezett a fejfájás is. Szuper, már vártam. Tíz felé már elég elviselhetetlen volt ez az állapot, így főztem magamnak egy csésze fekete teát. Nem szeretem, nagyon rossz ízű és nem is akarok rászokni, mert nincs értelme egyik függőségből a másikba esni. Felét megittam, valamicskét használt, de 12-re már megint olyan voltam, mint a mosogató rongy. Fájt a fejem, ragadtak le a szemeim és alig tudtam koncentrálni. Kortyoltam párat a maradék teából, ami addigra elviselhetetlenül keserű lett.

Úgy 1 óra körül kicsit helyrepattantam, már a fejem sem fájt annyira és fel is ébredtem kicsit. Délutánra már jobb lett, a fejfájás sem kínozott annyira és a tegnapi álmosság, az ásítozás kimaradt. Néha eszembe jutott, hogy jó lenne pár korty kávé, de annyi.

Érdekes, hogy nem a rituálé, nem az íze hiányzik, hanem a hatása. Nem fogom feladni, kitartok az elhatározásom mellett. Egyedüli kivétel lesz, ha megint annyira fogok szédülni, hogy nem fogok tudni felkelni az ágyból. Akkor lehet inni fogok egy kevés kávét, de remélem ez nem fog bekövetkezni.

Végül úgy döntöttem, hogy nem írom le mindazt, amire gondoltam, ami idáig vezetett és amiért lemondok a kávéról.  Jobb lesz így, megmarad a lelki békém. Haladok a saját utamon úgy, ahogy én azt elképzeltem. A napokat még egy darabig leírom, mert majd jó lesz egyszer visszaolvasni.