Isostar Powerplay High Protein 25 Strawberry

Ezt az energiaszeletet még Karácsonykor vásároltam tesztelési céllal. Azóta a kamrában vár sorára. Nincs még nekem szükségem ilyen energiapótlásra, de gondoltam kipróbálok egyet, mert eddig még a közelébe sem mentem ezeknek a termékeknek. 

Nem akartam csak úgy felzabálni, ugyanis a címke szerint magas proteintartalmú, nem édességnek szánták. Gondoltam majd egyszer egy 50 - 60 perces edzés után megeszem. Akkor sem igazán szükséges, de jobb akkor.

Aztán mégis elővettem és kibontottam.  Elég nagy volt  a csalódás. Eprest választottam, mert szeretem az epret, gondoltam finom lesz. Hát nem nagyon volt az. Értem én, hogy ez nem csoki, vagy egyéb édesség, de őszintén szólva, csak azért ettem meg, mert elég sokba került ahhoz, hogy csak úgy a kukába vágjam. Azokhoz a régi csokikhoz hasonlított az íze, amiket gyerekkoromban lehetett kapni, azok is olyanok voltak, mint a préselt fűrészpor. 

Nem mondom, hogy ez volt az utolsó, lehet majd még veszek, ha hosszabb edzéseim lesznek, de nem ilyent. Lehet csak rosszul választottam, de az tuti, hogy egy kiadós edzés után nem enném meg :(

Az idei cél

Az törtönt, hogy beneveztem életem első futóversenyére, ami május elején lesz. Én az 5 km-es távon fogok indulni, ha minden jól megy.

Az a gond, hogy még nincs leszögezve a helyszín. A tavaly a városközpontban zajlott az esemény, de az idén felmetült egy másik helyszín is, ami nekem nem nagyon tetszik. Aszfalton esőben is lehet futni, ott noncs akadály, de a másik helyszín egy terep - salakos pálya lenne. 

Tegnap elmentünk megnézni. Én még sosem futottam se terepen, se rekortánon, se máson, csak aszfalton. Nem zárkózom el semmi elől, de azért tartok tőle, ugyanis terepen, ha esik az eső akkor dagonyázás lesz, nekem pedig nincs terepfutó cipőm. Ha jól saccoltam a helyszínt, és az, amin a tegnap futottam, akkor az nagyon pocsék. Valamikor salakos volt, de az a valamikor nem tudom mikor lehetett. Most egész nagy kráterek vannak, amiket törmelék kővel tömtek be. Ott, ahol még van némi salak, az földdel keveredik, ráadásul keskeny nagyon ez az út, a széle kővel van kirakva. Őszintén nem tudom hogy lehet ott lefutni a félmaratoni távot, a maratoniról nem is beszélve (az idén az is lesz).

Egyébként a verseny jó lesz, a nevezési díj minimális, benne van a chip bérleti díja, érmet is adnak, hozzá pedig emléklapot és a nevezési díj jótékonysági célra megy. 

A távot most is le tudom futni, azzal nem lesz gond, viszont az időn javítani szeretnék, sokat. Van rá 2 hónapom, szóval lesz időm felkészülni.

Megint haragban vagyok a mérleggel

Na nem azért, amiért a legtöbben szoktak. Nekem nem mutat sokat, hanem egyáltalán nem mutat semmit. Tavaly cseréltem benne elemet. Most kapcsolom ki s be, de meg sem moccan a kijelzője.

A digitális kütyűk világában mindig visszatérek a régi mérlegemhez. Az még nem hagyott cserben. Nem tudom mennyire pontos, biztos vannak eltérések, pár deka, de még mindig mutatja a súlyom. 

Még nem tudom mitévő legyek, de azt hiszem hagyom a digitális mérleget pihennei. Lehet majd veszek egy elemet, de ha az sem hoz eredményt, akkor ennyi. Nem veszek új mérleget. Nekem a kb. mérés is elég. Nem kell dekára pontos mérés. Érzem én mennyi az annyi (kb.) :)

Az elmúlt időszak

Kb. 2 hónapja hagytam abba az írást. Sok minden történt azóta velem. A sport terén elég lazára vettem a dolgokat. Nem mondom, hogy nem sportoltam semmit, mert azért szobabringáztam, tornáztam is, futottam is, amire büszke vagyok, mert elértem a kitűzött célom, vagyis azt, hogy megerősítsem a torkom. Futottam -3 fokban és egész télen nem voltam meghűlve. Lehetett volna többet is sportolni, de a lustaság és pár egészségi probléma megakadályozott ebben. 

Sajnos az epém elkezdett vacakolni, de jogosan. Most ismét visszatértem az én (diétás) étrendemhez. Kerülöm a fűszeres és nehéz ételeket, amikről tudom, hogy nem nekem valók.

Nemrég elkezdtem ismét a futást és azóta csinálom a hülyeségeket folyamatosan :) Első héten 4 edzést ütemeztem be és meg is csináltam, ami összesen majdnem 19 km lett. Jött is a jelzés, hogy ez így sok lesz, mindenem fájt. Szóval pihenést írtam ki magamnak. Közben jelzett az epém is, szóval megint kimaradt a futás. 

Tegnap megint elindultam. 50 perc lett volna az edzéstervben, persze ezt megint nem úgy kellett volna, hogy a leghosszabb edzéssel kezdjük, de hát miért ne? :D Lefutottam 42 percet az 50-ből, ami 5,31 km lett, de már 3 km körül éreztem, hogy fáj a jobb forgóm. Nem akartam abbahagyni, pedig tudtam, hogy nem okos dolog, amit csinálok, de le akartam futni az 5 km-t. Ennek az lett az eredménye, hogy  hazafelé már sántikáltam, nagyon oda kellett figyelnem arra, hogy hogyan is lépek, hogy ne lássák, hogy sántikálok. Utána nem fájt, de ma reggel ismét sántikálással kezdtem a napot. :D Ügyes vagyok, tudom. Most remélem, hogy szerdáig elmúlik. Nem vészes a fájdalom, de akkor is oda kell figyelni rá. Volt még egyszer ilyen fájdalom és kipihentem. Most is azt fogom csinálni, addig nem futok, amíg el nem múlik.

December 15-én elhatároztam, hogy lemondok a kávéról és sikerült. Sokat szenvedtem az elején (a szó szoros értelmében), de megérte. Az elején 0 tolerancia volt, most már tudok kulturáltan kávét inni. Most már egyáltalán nem jut eszembe a kávé, nem azzal kezdem a napom, hogy kávét iszok. Ha főzök, akkor iszok 2 - 3 kortyot és az elég. Ez egy egész történet, sok mindenre rájöttem, kicsit jobban megismertem saját magam ebből a szempontból és örülök neki, mert úgy érzem fejlesztettem vele az önkontrollomat. És most már azt is tudom, hogy nem szeretnék semmilyen függő lenni.

Hahó :)

Úgy döntöttem ismét előveszem a "Jegyzeteimet" és vezetem többé - kevésbé rendszeresen. Következik egy olyan szakasz az életemben, amit le szeretnék jegyezni és itt fogom megtenni. Ezen kívül lesznek más témák is majd.

Szóval üdv mindenkinek :)