Eljött a nagy nap

Ez még nem az a bizonyos nagybetűs nap, ez még csak a főpróba, de nekem ez is nagy nap, ugyanis ez az első rajtszámos futásom :)  Akik már régóta olvassátok a blogomat tudjátok, hogy egy éve futok, de még nem voltam versenyen.

Péntek este még nem volt semmi bajom, de éjszaka nyugtalanul aludtam, többször is azt álmodtam, hogy lekésem a versenyt. Láttam, hogy a többiek már a rajtnál állnak és még nem volt rajtam a pulzusmérő őv, ilyeneket és ehhez hasonlókat álmodtam.

Aránylag korán ébredtem. Igyekeztem fejben ésszerűen beosztani a mai étkezésem és az időm, továbbá felkészülni fejben a futásra.

Fél kilenckor példásan reggeliztem. Amint a képen is látható, ettem egy almát, egy mandarint és egy banánt. Úgy terveztem, hogy ezután lesz egy könnyű tízórai, aztán valami könnyű ebédre és utána már semmi, ugyanis a futás 4-től volt.

Annyira izgultam, mint egy kisiskolás az első nap :) Aztán azt mondtam magamnak, hogy ez így nem lesz jó, főleg, hogy tétje sincs a dolognak, ugyanis ez egy jótékonysági futás, időt sem mérnek, tehát nincs mit izgulni. Nem tudtam meggyőzni magam, de amint elkezdtem öltözni, azonnal megnyugodtam. Fura, de a futóruha valahogy visszaadta az önbizalmam.  (Amikor a cipőmet kötöttem, kicsit meghúztam a fűzőt és azonnal eszembe jutott Bambi esete, aki úgy megkötötte a cipőfűzőjét, hogy meglilult a lába és két napig papucsban sántikált :) Kibontottam és újrakötöttem :)  )

Elkezdtem gondolkozni azon, hogy mit hogyan kellene csinálni. A tanácsadómtól azt a tanácsot kaptam, hogy ne rohanjam el az elejét, ne vágtázzak a többiekkel, mert valószínű utolérem őket majd félúton, továbbá azt, hogy a szélén haladjak, mert ha gond van, onnan ki lehet könnyebben menekülni. Azt is mondta, hogy a végén, az utolsó egy-másfél kilométeren gyorsulhatok is kicsit, akkor mehet kicsit feljebb is a pulzus. Fejben ezt megbeszéltem magammal és azt is, hogy én a saját tempómhoz fogom tartani magam. Én leszek az utolsó rajtoló és valószínű, az utolsó érkező is, de ez ne zavarjon.

Próbáltam visszaemlékezni azokra a blogos beszámolókra, amiket a futótársaim írtak külömböző versenyek után. Tudtam, hogy oda kell figyelnem a bemelegítésre, a végén a nyújtásra, továbbá arra is, hogy beérkezéskor leállítsam az órám és a telefonomon az Endot.

Azt szokták mondani, hogy: "be careful what you wish for, you just might get it" és nekem tegnap beigazolódott, hogy ez így is van. Amikor megtudtam, hogy hol lesz a futás, kicsit le voltam törve, ugyanis ez egy nagyon közkedvelt és sokak által látogatott hely: van ott egy nagy játszótér, rengeteg hinta, csúszda, mászóka, ping-pong asztalok, erőgépek, kötélpáya, grill lehetőség stb.. Szóval amikor jó idő van, egy tűt nem lehet leejteni ott, annyian vannak kint, kicsik, nagyok, bringázó, labdázó gyerekek stb. Ez mind jó és szép, de mivel ez nem egy hivatalos verseny, tudtam, hogy a futópálya nem lesz elkerítve és kerülgetni kell majd a sok gyereket, embert, ami azért valljuk be, nagyon kellemetlen és sérülésveszélyes is. Nem beszélve arról, hogy ez egy siralmas állapotban lévő salakos, pontosabban terméskővel kipótolt, emelkedős pálya. Ez utóbbi ellen sajnos nem lehet semmit tenni, de akkor azt mondtam, hogy bár zuhogna az eső, mert akkor meleg sem lesz és sokan sem lesznek :)

Az előrejelzés esőt mondott szombatra, de reggel hétágra sütött a nap :) Délelőtt elkezdett istenesen fújni a szél. Délután 4-től volt a futás, én három után indultam, de már csepergett és nagyon hideg szél fújt :) Vacogtam a startnál, de utána kimelegedtem. Jó volt a széldzseki :)

Azt már előre tudtam, hogy 55-ön regisztráltak, tehát a nagy tömegtől nem kellett félni. Amikor felértem, még csak páran voltak  jelen. A szervezők között rögtön akadt egy régi ismerős, akitől megtudtam, hogy 4 kört fognak futni a lányok, ami valamivel több, mint 1 km, és a fiúk 5 kört.

Én elkezdtem belemegíteni, mert volt egy olyan érzésem, hogy nem lesz csoportos bemelegítés és jó volt a megérzés. Négy után elkezdték kiosztani a rajtszámokat. Végül kb. negyvenen voltunk. Aztán elrajtoltunk. Én voltam az utolsó, nem vágtáztam (mondom én :P ), haladtam a saját tempómban, bár kicsit gyorsabban, mint szoktam.  Aztán elhagytam pár lányt útközben. Két helyen volt emelkedő, de ott nem futottam, inkább gyalogoltam, mert tudtam, hogy nincs értelme a pulzusomat az egekbe röpíteni és féltettem a térdem is. Volt frissítőpont is: volt víz, banán és csoki. Én azt hiszem két kör után megálltam vizet inni,  mert nagyon szomjas voltam. Kibírtam volna víz nélkül is, de minek, ha már volt víz és ki akartam próbálni milyen a futás közbeni frissítés. Végül azt hiszem utolsó előtti lettem :D ami engem mulattat, főleg azért, mert én voltam a legidősebb, a java része 20 - 25 körüli volt.  Utána betankoltam banánból, ha már ott volt :)

És akkor most lássuk a technikai részét. Természetesen elbénáztam az endo indítását és amikor másfél kör után megnéztem a telefonom, az endó még mindig indításra várt. Ekkor nagyon pipa lettem, de ez van. Máskor jobban odafigyelek. Persze az órámon sem nyomtam meg rendesen a gombot. Pipa a köbön. Az endoval mégis sikerül lemérni 3,24 kilométert, aminek örülök, mert így meg tudtam nézni mit műveltem. :)

Az átlagtempó 7:03 lett, de a reális szerintem 6 valamnnyi lehetett, mert az első kör még gyorsabb volt, mint a többi, csak akkor nem volt elindítva az endo. Ha figyelembe veszem, hogy megálltam inni és többször belesétáltam, akkor ez egy vágta volt a szó szoros értelmében :)

Szerencsére az endoval azt is ki lehet mutatni, hogy kilométerenként mennyi volt a tempó:

És most jön a beszámoló fénypontja:)

5:36-os tempó

5:19-es tempó

4:30-as tempó

Természeresen ilyen tempók nem kellene szerepeljenek itt, de mégis vannak :) Ezért fejmosás jár, tudom :) Szóval van mit tanulni azért, de ez volt az első, a terep is katasztrófa volt. Legalább tudom mit hogyan kellett volna csinálni.

Összességében jó buli volt, oklevelet is kaptunk. 7 városban rendezték meg ezt a futást, de mi voltunk a legtöbben, még a fővárosban sem voltak ennyien.  Összesen 115-ön neveztek be (országos szinten) ebből 55-ön itt :) Örülök, hogy elmentem, mert amúgy is futottam volna, és ha már futok, akkor segítsek is, mert a begyült nevezési díj a gyerekeknek ment, plusz az Arsenal fociklub minden jelentkezőért fizet 10 angol fontot a "Save the Children" alapitványnak. Jövőre is ott leszek :)