Keresem az egyensúlyt

Tegnap és ma kicsit elgondolkoztam azon, hogy mit jelent nekem a futás és mik a céljaim vele. Hogy miért? Azért, mert tegnap kicsit bűntudatom volt azért, mert nem mentem ki futni és ez nem jó. 

Az történt, hogy a héten ismét elkezdtem a rendszeres futást. Szerdán lefutottam az aznapi 35 percet, de tegnap nem éreztem jól magam, egész nap nyűgös voltam, mindenem porcikám fájt, a fejfájásom 2 fájdalomcsillapítótól sem múlt el. Délutánra egy fokkal jobb lett, de akkor sem voltam jól, így nem mentem futni. Később viszont arra gondoltam, hogy talán mégis meg kellett volna próbálni, lehet ment volna a futás és ehhez hasonlók. Szóval bűntudatom volt, amit nagyon nem szeretek. Aztán elkezdtem gondolkozni a dolgokon. 

Aki már rég olvassa a blogom, az tudja, hogy kb. háromnegyed évig rendszeresen végeztem a súlyzós edzéseket. Olyan edzéstervem volt, hogy minden második nap volt edzés. Az elején rövid, 20 perces edzések voltak, de aztán idővel, ahogy emeltük az adagot, lassan egy óra lett belőle. Volta mikor rendszeresen be tudtam tartani az edzésnapokat, de volt olyan is, hogy nem. Kimaradt több edzés is, ami az akkori súlyzós tanácsadómnak nem nagyon tetszett, mivel izmot így nem lehet építeni. Én ezt el is hiszem, csak az a helyzet, hogy vannak az életben olyan időszakok, amikor nem jut idő edzésre, vagy egyszerűen nincs lehetőség rá. Jöttek a finoman burkolt szemrehányások, aminek az lett a vége, hogy nem hogy nem élveztem az edzéseket, hanem egyenesen kényszer volt már, hányingerrel gondoltam rájuk. Ennek az lett az eredménye, hogy abbahagytam. Kényszerből nem fogok edzeni és eljutottam arra a pontra, amikor azt mondtam, hogy elég. 

A futással nem szeretnék ide jutni. Igazából senki nem nyaggatott, a mostani futós tanácsadóm soha nem tett egy rossz szót sem arról, hogy miért maradt ki az edzés. Mindig mondja, hogy akkor fussak rövidebbeket, amíg ismét belejövök és ennyi. De azért magamban vívódom, ami nem jó. 

Azt már írtam, hogy heccből kezdtem el futni. Első célom az volt, hogy bebizonyítsam saját magamnak, hogy én is tudok futni, és az, hogy meggyőződjek arról, hogy a negatív példaképem, aki miatt elkezdtem futni, ezt sem csinálja becsületesen, csak a szája jár. Hát ezt a célt már az első hetekben elértem. Utána nem igazán volt célom. Futottam, követtem az edzéstervet, amikor megakadtam vele, kínlódtam, harcoltam, amíg rájöttem, hogy nem kell erőltetni, váltani kell. Aztán elkezdtem a pulzuskontrollt és ment a futás mint a karikacsapás. Akkor élveztem, hogy én tudok valamit, amit sok más ember nem tud, büszke voltam magamra azért, hogy volt bátorságom belevágni és azért volt eredmény is, élveztem, hogy hülyének néznek, irigyelnek stb. De bűntudatom nem lesz egy két elmaradt futásért. 

Ma sem voltam valami fényesen, de kimentem. Futottam 2,14 km-t, de éreztem, hogy jobb nem erőltetni. A tanácsadóm azt mondja mindig, hogy annyit fussak, amennyi jólesik. Ma ennyi volt és azt nézem, hogy kimentem, mozogtam. Ez is több a nagy semminél. Legalább átmozgattam magam. 

Elgondolkoztam azon is, hogy mik a céljaim a jövőre nézve ami a futást illeti. Hát egyelőre nem sok :) Igazából nem akarom abbahagyni, télire azt a célt tűztem ki magamnak, hogy a hidegben is fussak, erősítsem meg a torkom, ami mindig gond volt nekem, és azt, hogy azért valamelyest a kondíciómat is megőrizzem. Ez addig fog menni, amíg nem lesznek kemény minuszok, de addig szeretném csinálni. Tavasszal majd rákapcsolok, mert áprilisban lesz egy verseny a városban, igaz, hogy csak 5 km, de emelkedőm van és ahhoz én nem vagyok még hozzászokva.  Aztán kezdődhet a reggeli futás, ami a legjobb. Természetesen szeretnék fejlődni, de nem tűztem ki versenycélt. majd, ha tényleg annyit fejlődtem, hogy érdemes lesz más versenyre is benevezni, akkor körülnézek, de igazából nem hinném, hogy csak ezért utazni fogok 100 kilométereket és költeni fogok az útra, meg szállásra. Persze, ha alkalom adódik akkor nem fogom kihagyni, de ez már a jövő zenéje. Ki tudja? Lehet a félmaratont is le fogom majd egyszer futni, ha felkészültem rá :)

Szóval csak nyugisan, a kondíció a cél, amit a futással eszezek meg :)