Lehet fura a cím, de
megmagyarázom. Sok helyen, főleg fogyis blogokon láttam ilyen
magatartást. Eredmény nincs, van viszont annál több kifogás.
Egyszer erre kenjük a dolgot, máskor arra, állandóan valami
közbejön, mindig más a hibás. Ha valaki biztatóan szól hozzá,
akkor az illető már boldog, jól érzi magát, igazoltnak érzi a
dolgot. Ez is elmegy egyszer, kétszer, de a végtelenségig senkit
nem fognak sajnálni. Sót, miután rájönnek, hogy csak a kifogást
keresi, elfordulnak tőle.
Miért jó ez? Kinek jó
ez? Mire megy valaki a mások sajnálatával? Lesz tőle eredmény?
Megoldódik a gondja? NEM!
Legbelül úgy is tudja ki
a hibás és miért van minden. Saját magát senki nem tudja
becsapni, másokat is csak egy darabig.
Akkor nem jobb erőt venni
és megmutatni, hogy igenis lehet eredményt elérni? Nem jobb
bezsebelni az igazi, őszinte dicséreteket? És ha jobban
belegondolunk, aki elérte amit akart, annak nem a dicséret a
fontos, elég a tudat, hogy ő igenis megcsinálta!
Teljes mértékben igazad van.
VálaszTörlés