Kemény leckét kaptam szombaton a futástól!

Bambi kérdezte miért szüneteltetem a blogot. Az volt a válasz, hogy mostanában egyéb sincs a blogomon, csak futás, biztos mindenkinek tele már a padlás vele.  Gondoltam kicsit hanyagolom, megtalálom az arany középutat, aztán visszatérek és írok mindenről, vagyis nemcsak a futásról.

Csakhogy az igazság az igazság,  és az igazság az, hogy kemény leckét kaptam szombaton a futástól! Megint futás, de úgy szép, hogy ha nem csak a jót írjuk le és a rosszat besöpörjük a szőnyeg alá, ahogy negatív példaképem csinálja. Hiába a szépített szavak, ha eredmény nincs.

A jelek szerint kellett ez nekem, hogy észhez térjek végre! Tudat alatt azért csak nem hagyott nyugodni az a 3 km és hajtott a bizonyítási vágy.

Tegnap éjszaka elég rosszul aludtam, mert diáknapok voltak és mivel itt a campus mellettem, már pár napja éjjel-nappal megy az üvöltözés. Felébredtem fél 1-kor és egy órán keresztül nem tudtam alupni. Reggel 6-kor alig tudtam felkelni. Ráadásul piros betűs napok következnek és olyan voltam mint a csiga, csak félerővel működök. Eléggé gondolkoztam azon, hogy menjek ki futni, vagy ne? Mégis úgy döntöttem, hogy kimegyek, mert utána még rosszabb lett volna a tudat, hogy elmulasztottam az edzést.  Valahogy mégis összeszedtem magam, bemelegítettem  és háromnegyed hétkor kimentem.

Már az első 200 méter után éreztem, hogy nem vagyok formában, de tapostam tovább. Úgy indultam, hogy az edzésterv szerinti 5x6 p futás, 2 p séta lesz, de az első 6 p futás után tudtam, hogy ez csak kín lesz ilyen állapotban. Így inkább belesétáltam és utána követtem a pályát, gondoltam lefutom a 3 km-t, amit előzőleg már kimértem otthon, akartam látni az időt, mennyi alatt futom le a 3 km-s távot. 18:58-volt, de amint kiderült, rosszul emlékeztem a távra és hamarabb megálltam, így nem 3, hanem csak 2,67 km lett.

1 Lecke nekem szombartra:

Fejet hajtok, beismerem, hogy téves úton jártam. Ezután az edzéstervet fogom követni. Az számít, hogy én mit csinálok és mennyit futok. A távokat tisztelni kell, nekem most jött el az idő, hogy megkapjam ezt a leckét. Versenyezni akkor kell, amikor már fel vagyok készülve rá és a sorrend a következő: edzés, felkészülés, verseny, nem pedig előbb verseny, aztán majd nyalogatjuk a sebeinket.

2 Lecke: Nem minden arany, ami fénylik!

Ezt a hétvégén tanultam a futással kapcsolatban. Amikor futni kezdtem, figyeltem a beszámolókat és csak amúgy ámultam, hogy jééé X már 5 km-t fut, vagy 7-et. Nem irigykedtem, mert ő dolgozott érte, csak éreztem, hogy ők már előbbre vannak és gondolkoztam, hogy vajon én mikor fogom elérni azt a szintet. Ez szerintem egy egészséges dolog, hisz a teljesítményt mindig viszonyítjuk egy másikhoz, legyen az hivatalos szintidő, mások által lefutott idő stb. Így tudjuk, hogy mi hol is állunk éppen. (Ez persze nem ok arra, hogy egyből maratont fussunk.)

A hétvégén rengeteg verseny volt, így sokan versenyeztek, sok a beszámoló is. Nos, az, akit csodáltam akkor,  a 3 km-s távon olyan időt futott, hogy én a futásom második napján, amikor 12x1 p futás, 1 p séta volt, sokkal jobb időt futottam, holott ő már második éve fut. Itt mindkét lecke érvényes: törődjek a magam dolgával és nem minden úgy van, ahogy azt én elképzelem, mert maga a km szám akkor mond valamit, ha idő is van mellé feltüntetve. Ezt tudhattam volna már akkor, mert én a számok világában élek. Lecke megtanulva.

3 Lecke: Nincs rosszul megválasztott pálya, csak rossz tempó!

Sokszor mondom és írom, hogy rosszul választottam meg a pályát, mert emelkedő volt stb. A tanácsadóm mindig ezt mondja rá: Nincs rosszul megválasztott pálya, csak rossz tempó! Ezt valahogy a fejembe kellene vernem. Szerinte nem kell törődni a pályával, emelkedőm lassítani kell, belesétálni, lejtőn lehet gyorsítani, ha biztonságosnak ítélem meg, ha nem, akkor lassítani. Itt teljesen egyenletes pályát sosem fogok találni, ideje megtanulni ezt a leckét is.

Összességében szombaton jó időt futottam, mert a tempóm 7:07 lett, ami az eddigi legjobb, de nem ringatom magam hiú ábrándokkal. Inkább megtanulom a kemény leckét! Legyen nekem ez tanulság.

Elnézést kérek, amiért ilyet írtam, de ezt le kellett írnom. Az igazsághoz tartozik.