Meg kell találnom az egyensúlyt

Az elején, amikor eldöntöttem, hogy futni fogok, úgy gondoltam, hogy heti 2 alkalom lesz, maximum, vagyis szombat és vasárnap. Aztán ahogy elkezdtem a futást tanulmányozni rájöttem, hogy ez így nem fog működni, ugyanis a haladáshoz edzésterv kell és az edzésterv rendszerességet hoz a futó életébe.  Az edzésterv heti 3 futást ír elő és végképp nem egymás utáni napokon, ugyanis az ízületeknek pihenésre van szüksége.

Így változott minden és megpróbáltam követni az edzéstervet. Közben próbálkoztam a keresztedzésekkel is pihenőnapokon, de még mindig nem tudom hogyan legyen. Elővettem a régi súlyzós edzéseket, csinálgatom is őket. De ez is csak egy darabog fog menni, mert mindkét edzésterv úgy van kidolgozva, hogy fő edzés legyen, nem pedig kiegészítő és én nem vagyok olyan fiatal és fitt, hogy ezt bírjam. Majd meglátom mi lesz a vége, egyelőre még nem tudom.

Két napig a papámnál voltam és mivel ott limitáltak a lehetőségek, gondoltam ugrókötelezek, mert az is nagyon erősít. Meg is tettem két nap egymás után, de csak 2 perceket. Bírtam volna tovább is, de féltem, hogy túl sok lesz egyből. Harmadnapra jelentkeztek is a jelek, a bokámnál a hosszú lábujjakat feszítő izom elkezdett eléggé fájni. (tessék figyelni mert ez szakkifejezés, rákerestem :) ). Futottam egyet így is, de még jobban fájt futás után. Így azt tanácsolták nekem, hogy a futást addig tegyem félre, amíg ez el nem múlik.  Pár nap pihentetés után elmúlt. 

A futással is elakadtam. Valahogy sehogy sem sikerült nekem túljutni egy bizonyos ponton, mindig megálltam.  Gondolom fejben gátolt valami. Eléggé bosszantott a dolog. Aztán pár napja megembereltem magam és azt mondtam, hogy addig nem jövök haza, amíg le nem futom azt az időt, amit az edzésterv nekem kiír. Ha összeesek, akkor felkelek, és megyek tovább, de muszáj megcsinálni. És megcsináltam! Az utolsó km-n éreztem, hogy fáj a jobb sípcsontom, a térdem és a forgóm, de nem adtam fel. Lefutottam az időt de úgy jöttem haza, hogy ez nem nekem való, feladom, csődöt mondtam stb. Aztán itthon amikor megrajzoltam a térképet és beírtam az adatokat, megláttam, hogy életem eddigi leghosszabb távját futottam nagyon jó időben :) Akkor már egyből másképp gondolkodtam :) Ilyen az ember, hiába :) Szóval végül 4,7 km lett 35 perc alatt, ami 7:24-es tempó. Tegnap még fájt a lában, ma már nem. Ma esedékes a következő futás, de azt hiszem inkább holnap reggel lesz belőle, mert reggel másképp reagál a szervezet a futásra. 

Nem könnyű jól csinálni, nekem különösképp oda kell figyelni, de harcolok :) Szedem a magnéziumot és a kalciumot is, mert kell. 

Sajnálom az ugrókötelezést, mert tetszett és úgy éreztem haladni is tudnék vele. Meg fogom még próbálni, de ha ismét fájdalmat okoz, akkor sajnos ki kell hagynom.