Borzasztó fájdalamas hét van mögöttem, de szerencsére vége és nagyon remélem, hogy ezután csak jobb jön.Pokoli fájdalmakat éltem át, péntek este már sirni is tudtam volna, de minek? Sírással sem lett volna jobb.
Péntek óta volt időn gondolkozni és sajnos át kellett értékelnem a dolgok fontossági sorrendjét. Ha helyrejövök, ismét előveszem a súlyzós edzéseimet, mert a jelek mutatják, hogy szükség van rá. Így a súlyzós edzés lesz a fő egy darabig, a futás pedig második helyre kerül. Sajnálom, de nem tehetek mást. Első az egészség. Megint lemaradok, de ez különösebben nem izgat annyira, mert tudom, hogy ha kicsit megerősödök, jobban fog menni a futás is, megtérül a befektetés.
Valamit valamiért, ezt szokták mondani, így én kicsit lemondok a futásról most, azért, hogy később jobb legyen. Inkább most, mint később lesérülni.
Örülök, hogy jobban vagy. Majd ha megerősödsz, akkor biztosan jobban fog menni a futás.
VálaszTörlés