Augusztusi összefoglaló

Ismét vége egy hónapnak és le szeretném írni mi történt.

Összességében eredményes hónapot tudhatok magam mögött de voltak gondok és csináltam egy nagy hülyeséget is, aminek szerencsére nem lett következménye (még).

Mivel júliusban már megállás nélkül le tudtam futni 40 percet is, kikönyörögtem a tanácsadómtól, hogy emeljünk az edzésidőn. Így 10 percet emeltünk minden edzésen.

Ezen kívül kitűztem magamnak, hogy ezután nincs ellógott edzés. Ha edzésnap van, akkor edzeni kell, ki kell menni futni. Ha nem megy jól az sem számít, de meg kell próbálni.

Nagyon szépen haladtam a hónap közepéig, nagyon büszke voltam magamra, mert ilyen még nem volt, hogy ne hagyjak ki egy edzést sem. Ráadásul egyre jobb időket futottam, ami megint csak sokat jelentett és jelent most is nekem. Aztán amikor láttam, hogy megy a 7 km is, akkor már 10 km-t akartam futni. Ezzel gondolom nem vagyok egyedül, csakhogy aki onnan indul, ahonnan én, annak az óvatosság legyen az első. Szerencsére a tanácsadóm nem engedte. Persze a döntés az enyém, ő csak tanácsadó, de én hallgatok rá és nem futottam le végül a 10 km-t. Ő azt mondta, hogy nem vagyok még felkészülve rá és azt, hogy eljön majd az az idő is.

De bármennyire is nem tanácsolta, az 50 perc helyett egyszer lefutottam egy órát egyben. Ez egy nagy mérföldkő volt nekem a futás terén. Nagyon örültem, hogy meg tudtam csinálni és ráadásul jó idővel. DE!!! És itt jön a DE!!!

Már a futás végén éreztem, hogy kicsit mintha sok lenne a lábaimnak. Nem volt konkrét fájdalom, de éreztem, hogy meg kell állni. Még lefutottam a hátralevő 5 percet és hazajöttem. Egész nap és még másnap délelőtt is éreztem, hogy mintha sajognának a lábaim. A tanácsadóm szerint ez egyértelmű jele a fáradtságnak. Mondta, hogy pihenni kell, nem érdemes erőltetni. Akkor el is határoztam, hogy addig pihenek, amíg szükséges, de valahogy a dolog nem hagyott nyugodni azért, mert tudtam, hogy valahol valamit nem csináltam jól. Aztán megnéztem a statisztikámat és azonnal rájöttem, hogy mi a gond. A képről le is lehet olvasni. 

Kb. a hónap felénél jártam és már majdnem kétszeresét futottam időben és távra értve annak, amit júliusban. Ez mind azért volt, mert az előző hónapokban volt ellógott edzés több is, most meg minden edzés megvolt és emeltünk is az időn. Ez bizony nem okos dolog. Erre figyelnem kellett volna!

Szerencsére következett a kirándulás, így amúgy sem tustam volna futni, szóval mindenképp pihenő lett volna. Azért aggódtam a lábaim miatt, féltem, hogy jelentkezik egyéb fájdalom is, és akkor nagy kakiban leszek. 

A fáradtság elmúlt, fájdalom nem jelentkezett, így egy hét után ismét elkezdtem a futást. Volt két laza futásom, ami elég is volt kezdésnek.

Aztán szétestem fejben :) Nem gondoltam volna, hogy ez az őszi átállás ennyire bajos lesz. Megvolt a megszokott, rutinos rend, most pedig meg kell szokni egy másikat. Jó volt reggel letudni a futást és már sikerélménnyel indítani a napot. Most estére kellett átteni a futást, ami azt jelenti, hogy az étkezést is annak megfelelően kell beosztani és a programot is. 

Kimaradt a szerdai futás és a pénteki is. Holnap szeptember elseje. Új hónap, új kihívás. Pénteken is, tegnap is készültem fejben. Úgy érzem összeraktam magam, de ez majd akkor lesz igaz, ha kiállom a próbát. Új nekem ez, ez az első futóévem. Ráadásul jön a hideg is, ma reggel 8 fok volt. 

Elégedett vagyok az augusztusi eredménnyel. Tanultam a hibákból és remélem többé nem fordul elő ilyen, mert nem akarom kinyírni magam. A többit majd meglátjuk.

Változik a reggeli menű

Továbbra is igyekszem reggelire gyümölcsöt enni. Többnyire idénygyümölcsöt fogyasztok, emellett persze a banán az alap. Az mindig van, mindig jól jön, főleg futás után.

Most pedig itt az ősz, jön a szőlőszezon!!! Tudom, a szőlőnek nagy a cukortartalma, de azért kell enni. 

A papámnál van bőven szőlő, két fajta is. Ami a tányéron van azt ő hozta, de egyébként nincs annál jobb dolog, mint amikor ott vagyok nála és reggel kimegyek a kertbe és saját kezűleg szedem le a bio reggelimet :)

Megtörtem a rendet :(

Ma augusztus 28-át írunk, tehát még van 3 nap a hónapból és most buktam el.

Egész augusztusban arra törekedtem, hogy ne lógjak el egyetlen edzést sem. Eddig sikerült, egy sem maradt el, kivéve amikor kényszerpihenő volt, ami egybeesett a kirándulással. Így 2 edzés marad el. Erre nagyon büszke voltam, ez volt az augusztusi lecke, amit kiszabtam magamnak.

Mostanában estére tettem át a futást, mert reggel még nagyon sötét van. Ma estére esőt mondtak, nem mintha egész nap nem esett volna. Délután zuhogott, későn ettem és nagyon sokat ráadásul. Aztán elállt az eső és mehettem volna futni, de késő is volt már és teli gyomorral nem mertem. 

Próbálom nem rosszul érezni magam ezért, de okolom magam a történtek miatt. Valahogy jobban meg kell szerveznem a dolgokat, mert így nem lesz eredmény, sajnos :(.

Jön az ősz :(

Tudtam, hogy nem lesz mindig nyár, de valahogy most nem esik jól, hogy jön az ősz, főleg a képen látható szomorú valóság miatt. Már egy ideje bosszankodom azon, hogy reggel 6-kor, amikor indulnék, még sötét van és én utálom a sötétséget. Eleinte elhitettem magammal, hogy csak be van borulva, holnap jobb lesz, de ez is ment egy darabig. Utána már be kellett látnom, hogy csak ámítom magam.

Egyébként szeretem az őszt, mert nagyon szép színeket tud elénk varázsolni, annak ellenére, hogy ez egyfajta befejezést, elmúlást jelent.

Alig szoktam meg a nyári rendszert, vagyis a futás terén, és most megint meg kell szokni egy új rendszert. Jó volt nagyon a reggeli futás, nem adnám semmiért, de a sötét kényszerít. Nem akarom túldramatizálni a helyzetet. Meg kell szokni és kész. Nincs más, ezt kell szeretni. Ha futni akarok, akkor megoldom az esti futást, legyűröm a lustaságot és megyek :)

Este már nem lesz olyan meleg mint eddig. Megnéztem az előrejelzést az elkövetkezendő 10 napra és a csúcshőmérsékletek sem annyira ijesztőek, és azok délben lesznek, estig jóval csökken a hőmérő higanyszála.

Hát ez van. Az elején fura lesz, aztán megszokom. Ez mindig így van. Sok mindent megszoktam már, meglepően sokat, ezt is megszokom.

Egyébként is jön a nagy kihívás, a hideg, ami komoly megpróbáltatás lesz számomra. Erre kell koncentrálnom.

Ismét esőben

A délután még úgy volt, hogy edzői engedéllyel elsumákolom a tegnapi laza, átmozgató 20 perces futást. Volt helyette 3.5 km gyaloglás, ami nekem megszokott és 70 lépcsőfokon felfutottam megállás nélkül. 70 lépcső kb. kicsivel több, mint a 4-ikre felfutni, csak itt nem voltak fordulók. 

Aztán történt egy baleset a lakásomtól 20 méterre. Elég durva volt, nagy volt a csattanás, kiabálás, mentő, zsaruk stb. de az ablakból nem láttam jól mi is történt. Annyit láttam, hogy egy oszlop kettétört, egy autó majdnem nekifutott a bár falának, de sejtettem, hogy ez nem minden.

Nem szoktam ilyenkor odamenni, de most valahogy nem hagyott nyugodni a dolog. Addig, addig nem, míg magamra kaptam a futócuccom és futás ürügyén kimentem kicsit körülnézni. Persze zuhogott az eső. Így a polómra felvettem a mellényemet és a telefonom egy zacsiba tettem, mert tudtam, hogy át fog ázni mindenem. 

Kiértem a helyszínre, ahol még mindig voltak páran, annak ellenére, hogy eltelt már fél óra azóta.  Lefényképeztem a helyszínt, ami ijesztő volt. Megkérdeztem a zsarut, hogy volt-e sebesült és volt, állítólag súlyos.  Betettem a telefonomat egy zacsiba, és elindultam futni.

1:45-nél találkoztam egy kutyával, megálltam, sétáltam, aztán óra újraindít és futottam tovább. Láttam egy másik futót, az elsőt 5 hónap alatt. Ő az út túloldalán volt, de nagyon nézett engem, szerintem ő sem lát sok futót erre vagy azt nézte, hogy még egy őrült, aki zuhogó esőben fut? Minden esetre büszke voltam magamra, hogy szakadó esőben futok. Aztán 500 méterrel tovább egy pasi az ernyőjét kínálta nekem, de intettem, hogy köszi, van sapim Visszafele a kórház éjjeliőre szólt, hogy esik az eső, meg fogok ázni. Mondtam, hogy már meg vagyok de nem számít.

Igazából oda sem figyeltem a futásra, a lábaim vittek. Végül csak 2 km lett, de ez elég volt mára. A balesetet leszámítva mókás futás volt.Bőrig áztam, mert nincs megfelelő cuccom, de ez még most elmegy. 

Ma reggel viszont éreztem, hogy kapar a torkom. Kicsit bosszantott, mert azért mégsem lehetek ennyire papirkutya, hogy augusztusban esőben meghűljek, de most már nem érzem. Nem lesz belőle semmi.

Hát igen :)

Vasárnap kerestem egy képet az egy órás futásomhoz és erre bukkantam :)

képforrás

Jót mosolyogtam rajta és persze oda nem tudtam kitenni, de azért írok róla egy bejegyzést, mert megérdemli Gebrselassie.

Ezt a rekordot 2007 júniusában állította fel a csehországi Ostravaban a  IAAF Grand Prix Golden Spike versenyen. Az előző rekord a mexikói Arturo Barrios nevéhez fűződik, aki 1991-ben 21,101 km-t futott a franciaországi Fleche-ben. 

Gebreselassienek ez volt a második próbálkozása, az elsőn 2002-ben, a hollandiai Hengeloban 39 perc után feladta. 

Hát nagyon meg tudom érteni. Így vágtázni még neki sem könnyű ám. Félmaratont futni egy óra alatt .... fehér embernek kizárt :)

Forrás

Az első egy óra egyben lefutva

Most már tudom, hogy csak szellemileg vagyok felkészülve a 10 km-re, a térdeim még nincsenek :) Így továbbra is a szervezetemre hallgatok :) Nem fáj semmim, de éreztem a végefelé a térdeimet és erre figyelnem kell nagyon. 

Kezdem ott, hogy tegnap már kiszámoltam, hogy mennyit kellene fussak mennyi idő alatt, ami persze nem a legjobb dolog, mert ha tudom, akkor valószínűleg hajtom is magam. Szerencsére nem így volt ma reggel. 

A pénteki fájdalom után figyelnem kellett mindenre, hogy ne ismétlődjön a történelem.  Indulás előtt ettem egy banánt és vizet ittam tej helyett, ahogy a  tanácsadóm mondta. Nem vagyok meggyőződre róla, hogy a tej volt a hibás, de az biztos, hogy a víz nem árthat és kell is. Most már azt hiszem meg fogom enni a két banánt előtte, mert előbb-utóbb nőni fognak az edzésidők és ezzel a  távok is és kell az energia.  

First personal best One hour of 8.48 km .

• Distance 8.48 km
• Duration 1h:00m:00s
• Avg. Speed 7:05 min/km
• Calories 630 kcal
• Avg. Heart Rate 155
• Max. Heart Rate 175

Meg vagyok elégedve még a tempóval is. Már a tizedik percben éreztem, hogy bekapcsol az automata és örültem is neki, de nem tartott sokáig. Nem voltam gyors, de kb 15 percnél éreztem, mintha kezdene jelentkezni megint az a szúrás, így lassítottam, mert nem akartam feladni semmiképp. Éreztem végig, hogy nehéz a lábam, de mentem tovább. Végül nem lett szúrás, csak jelzés volt, de erre figyelnem kell nagyon.  

Szóval ez egy újabb rekord és nem is rossz: egy óra 7-es tempóban :)

Ezt is megértem :)

Pénteken, mióta futok először, elkezdett szúrni a jobb oldalam. De annyira, hogy 2,17 km után feladtam és hazajöttem. Bosszantott a dolog, mert ez eddig engem elkerült és most ráadásul a tempóm sem volt gyors, nem mondhatni, hogy ezért volt. 

Ettem két banánt, ittam vizet, megpihentem és egy órára rá kimentem megint és lefutottam a 40 percet fájdalom nélkül és gyorsabb tempóban, mint amilyen a reggeli 2 km volt.

Aztán kezdtem visszaforgatni a filmet magamban, hogy mit ettem és mi volt a héten és eszembe jutott, hogy szerdán, gyaloglás közben is szúrt. Akkor nagyon csodálkoztam, mert azért gyalogolni nem tudok úgy, mint a szélvész, akkor miért szúr?

Kis nyomozás után rájöttem, hogy számos oka lehet, de hogy pontosan mi okozta nekem, azt valószínű nem fogom megtudni így egyből. Én a kajára gyanakszom, mert az epém szokott rendetlenkedni és előző este fűszeres, kolbászos pizzát ettem, ami nem épp nekem való. 

Végül nem tudom mi volt az oka, de eldöntöttem, hogy enni fogok futás előtt és vizet iszom, nem tejet.

Motiváló? Vagy elrettentő?

Kicsit durva ez a reklám, de annál hatásosabb és ráadásul még igaz is. Most nem a paleo mellett akarok lobbizni (bevallom nem sokat tudok róla), de igazat adok a reklám készítőinek. Az egészséges életmód az üzletben kezdődik, vagy előtte, amikor eltervezed, hogy mit fogsz vásárolni. Kemény próba az üzletben való vásárlás, de ki kell állni.

Nemrég erre a képre bukkantam valahol és szerintem nagyon igaz:

képforrás

Sokszor vásárláskor, miközben a kasszánál várakozok, megnézem ki mit vásárol. Rengeteg olyan embert látok, akinek a kosarában hatosával állnak a sörök, a cukros üdítők, az előre (ki tudja mivel) bepácolt, befűszerezett húsok, a chipsek, meg egyéb ilyen áruk. :(

Kilométereken innen és túl

Kicsit nehéz nekem erről írni, de akkor is leírom. Már egy ideje kavarog bennem, minden nap szembesülök vele. Leírom és utána nem érdekel többé, tovább lépek és kész.

Akik olvassátok a blogomat tudjátok, hogy honnan indultam és hogyan kezdtem el futni, ezt most nem részletezném újra.

Az elején, amikor szóba került, hogy elkezdtem futni, a legtöbben örültek neki, gratuláltak és mondták, hogy azért vigyázzak, mert … stb.

Most, amikor szóba kerül, hogy mennyit futok megállás nélkül időre és kilométerben, úgy néznek rám, mint valami lehetetlen jelenségre. Látom rajtuk, hogy meglepődnek, talán nem is hiszik el. Még senki nem vonta kétségbe hangosan, amit mondok, de látom rajtuk, hogy hihetetlen. Szép lassan oda jutok, hogy elhallgatom a témát.

Sajnos itt arra néznek furán, aki hatkor kimegy és futkározik le s fel, vagy beöltözve védőöltözékbe, sisakkal a fején bringán teker, nem arra, aki a sok zsírtól alig tud lépni, holott még 30 sincs.

Kész, téma lezárva. Nem érdekel. Mindenki hisz és gondol amit akar én meg futok tovább.

Alázat!

Ez az a szó, ami a mai futásomat jellemzi. 

Többször is hallottam már ezt a szót a futással és a sporttal kapcsolatban, több futótársam is használta. Azt hiszem nekem most jött el az ideje, hogy megértsem, a saját bőrömön tapasztaljam mit is jelent ez a szó.

Mi is történt valójában? Megint kaptam egy leckét a futástól :) 

Nagy tervekkel indultam útnak, bár már indulás előtt tudtam, hogy nem lesz könnyű, aztán be is bizonyosodott a dolog.

Tegnap végre esett az eső, sőt, az éjszaka is, ennek persze az lett a következménye, hogy reggelre 18 fok lett a hőmérséklet, a páratartalom viszont 94%.  Az előrejelzés azt mondta, hogy hatkor esni fog, de nem esett.

Azt hiszem még a meleget sem utálom annyira, mint a párárt, a gőzt. Bemelegítés közben eszembe jutott az utolsó ilyen páratartalmú futásom, ami bizony nem volt valami kellemes, de ez nem vette el a kedvemet. Kimentem és már az első 10 méteren éreztem, hogy ez bizony kemény lesz. Ilyenkor úgy érzem, mintha a tüdőm megtelne vízzel, ami persze nem igaz, csak olyan érzést ad nekem ez a magas páratartalom.

Az az érdekes, hogy tegnap este még kacérkodtam a gondolattal, hogy mivel az utolsó két futás rendkívül jól ment, ma lefutom az első 10 kilométert. Megkérdeztem a tanácsadómat és a válasza természetesen az volt, amit már sejtettem: egy nagy, határozott NEM, azzal az utasítással, hogy legyek szíves 50 percet futni, amennyi ki van írva nekem mára és ne akarjak hős lenni :) Oké, ezt sejtettem, de próbálkozom azért időnként, akkor is, ha tudom, hogy hiába :) Este még megkérdeztem egy futótársam, ő is azt mondta, hogy ne rohanjak, ne siessek sehova :)

És mivel én szófogadó kislány vagyok, lemondtam a nagy hőstettről :). Ha nem mondtam volna le, lemondatott volna az időjárás, ugyanis már az első 10 percben megfordult a fejemben, hogy feladom. ezt még eljátszottam legalább háromszor a következő 10 percben, aztán elhatároztam, hogy még azért sem adom fel!!!! Ha csak a túlélésre játszom, akkor is megcsinálom!!! És megcsináltam!!! Lefutottam az 50 percet. Ilyen pocsék tempóm rég nem volt, de nem hajtottam magam a pulzus miatt, ugyanis ez a pára viszi a pulzust elég rendesen. A tanácsadóm mindig mondja, hogy ilyenkor csak lazán, ne hajtsam magam. És én nem is hajtottam magam, csak egyszer kezdtem vágtába pár 100 méteren, de ott a pulzusom jó volt és volt bennem erő.

Nem bánom, sőt, most jó érzés tölt el, hogy lefutottam a mai adagomat, nem fáradtam el és ha rossz is az eredmény, legalább nem adtam fel.

Mai tanulság: tisztelni kell a távokat és megküzdeni az időjárás viszontagságaival.

Tempó: 5:22

Tegnap elég strapás napom volt. Nyolcan ültünk az asztalnál és én voltam a háziasszony, szóval gondolom nem kell ezt részletezni, ráadásul kánikula volt tegnap. Estére hulla voltam. Lefeküdtem idejében, de nem tudtam elaludni, egész éjjel forgolódtam, alig aludtam valamit. Hajnali 5-kor felébredtem és 20 perc alatt felsoroltam az összes létező kifogást, hogy miért nem megyek ma futni, azt hiszem még újakat is gyártottam. Mindig azt írják, hogy ha nem pihented ki magad, akkor a szervezet nem veszi jó néven a terhelést, nem fog a várt módon reagálni. Én meg alig aludtam valamit, mert valakik egész éjszaka üvöltöztek, a meleg is elviselhetetlen volt. 

Aztán arra gondoltam, hogy az NKT-ben (a csapat nagy közös táblázata, ahol az  kilométereket összesítik) nagyon nem mindegy, hogy lesz-e mára beírva valami, vagy sem és ez meggyőzött. Katonásan összekaptam magam, rekord idő alatt, mert már késő volt és elindultam. 

A kicsi, 0,48-as körökre mentem. Megkezdtem a szokásos köröm, de már az elsőnél megkergetett egy kóbor kutya. Ezekkel nem merek viccelni, szép lassan már az idegeimre mennek, így átmentem a másik pályámra, ami a sugárút melletti járda. Ott nincsenek kóbor kutyák. 

Futottam nyugisan, aztán majdnem elütött egy autó. Akkor eléggé megijedtem és felment a pulzusom 171-re. Sebaj, lassítottam kicsit, amíg megnyugodtam és láttam, hogy visszamegy a pulzusom normális tartományba és futottam tovább. Találkoztam még kb. 3 kutyával, de azok szerencsére pórázon voltak, de azért megjegyzem, hogy minden kutya láttán bekapcsol nálam a riasztó, azonnal megnézem van-e vele gazdi, van-e rajta póráz, ha nincs, akkor figyelem a kutyát, hogy mire készül, amit persze lehetetlen előrelátni.  Az ilyenek mindig felviszik kicsit a pulzusomat, mert félek.

Meglepően alacsony volt ma a pulzusom, azt hisze ilyen alacsony még nem volt, amióta futok és nem is fáradtam. Végig figyeltem a pulzusom és ma volt az első alkalom, amikor a pulzusom azt mutatta, hogy gyorsíthatok (eddig mindig azt mondta, hogy lassítsak :) ) és én meg is tettem. Futottam, a szó szoros értelmében, nem csak cammogtam, mint eddig. Isteni érzés volt :)

És így néz ki a mai táblám :)

Ez volt életem legjobb futása és el sem fáradtam. Futás után is tele voltam energiával, nem lihegtem, volt még bennem szufla bőven. 

Ötszörös új rekord ez megint, mindenben javítottam. 

A napokban tárgyaltunk Bambival arról, hogy én egy egyszerű pulzusmérő órával futok, míg sokan okostelefonnal és okos órával, ami a kilométert és a tempót is mutatja futás közben, így a futó menet közben tudja mennyit futott, milyen tempóban, milyen pulzustartományban stb. Én ezeknek az adatoknak a nagy részét akkor tudom meg, amikor gép elé ülök, megrajzolom a térképen azt a távot, amit lefutottam és hozzáadom az időt, meg a két pulzusértéket. Csak ezután tudom meg, hogy milyen tempóban futottam, vagyis átlag hány perc alatt futottam le egy kilométert. Az én órám csak az időt mutatja és az aktuális pulzust, de elgondolkodtam rajta és nekem ez tökéletesen megfelel. Még örülök is neki, mert így egy dolog van, ami a futások alatt irányít, az pedig a pulzus. 

Szóval a mai futásom tényleg nagyon jól sikerült és boldog vagyok, mert most látom megtérülni a befektetett energiát. Jól érzem magam, szépen alakulnak a combjaim is, látszik már az izom. A súlyom jó, holnap reggel mérlegelés, de tudom, hogy jó.

Alig várom már a vasárnapi futást! Kíváncsi vagyok a múlthetihez képest milyen lesz?

Paradicsomfesztivál

:) Itt a másik őrület, az iszapfesztivál társa :D

Biztos furán néztek már a blogomra, de most az ilyen dilikorszakomat élem :)

Ez szerintem még durvább, mint az iszapos. Ezt sem vállalnám be, az tuti :) Amikor ezt látom a tévében, mindig elképzelem hogy csíphet az a sok paradicsom, uhhh :(  Aki főzött már be paradicsomot és volt már annyi paradicsom a keze alatt, az tudja :) No meg azért valahogy nem érezném jól magam a másodpercenként eltaláló paradicsomoktól sem :)

Ha gondoljátok, Ti nyugodtan elmehettek :D Mindig Augusztus utolsó szerdáján rendezik meg, azaz az idén 28-án, a spanyolországi Valecia városban. Lesz ott zene, parádé, tánc, minden amit akartok.

Vannak szabályok is, nem lehet csak amúgy élvezkedni. Pl. a paradicsomot szét kell nyomni mielőtt dobnád és nem szabad senkiről leszaggatni a pólót :) Ez egyébként elég vicces, mert csak a póló (T-shirt) van feltüntetve, holott mindenkin lesz még egyéb ruhadarab is.

Van egy rossz hírem is, ez az őrült szórakozás 10 euróba kerül :D

Én azt a 10 eurót inkább elköltöm másra :P

Forrás

Júliusi összefoglaló és augusztusi tervek

Július az első hónap, amikor is megnéztem, hogy mennyit futottam havi viszonylatban. Eddig nem nagyon érdekelt, mert nem futottam egyben a távokat, mindig volt belesétálás és úgy nem volt igazán érdekes a kilométerek száma. 

Most viszont úgy érzem elérkezett az idő, hogy ezt is összegezzem és mint ahogy a mellékelt kép mutatja, júliusra 31,7 km-t sikerült lefutni. ez nem nagy szám, de ha azt veszem, hogy volt kb. 2 hét kiesés utazás és derékfájás miatt, akkor már bizony figyelemreméltó. 

De ennél sokkal fontosabb az, amit a futással együtt elértem, megtanultam. 

1. Megtanultam  legyőzni a kényszerképzeteimet, azt, amit bebeszéltem magamnak alaptalanul.  Mindig azt mondtam, hogy reggel én biztos nem tudnék futni, mert az epém miatt a reggeli futás rosszullétet, hányingert okozna. Bebizonyítottam saját magamnak, hogy ezt csak bebeszéltem: elmentem futni és kutya bajom sincs a reggeli futástól. Egyszer sem éreztem hányingert, rosszullétet, éhséget vagy bármi kellemetlen érzést.

2. Megtanultam elfogadni az időjárást és alkalmazkodni hozzá. Nem mondom, hogy 40 fokban is futok, mert azért inkább a reggeli futást választom, ha tehetem, de fejben azért elfogadtam és ha néha úgy esik, hogy melegebb van, akkor nem nyavalygok, hanem alkalmazkodok. Volt rá eset többször is, hogy 94%-os páratartalomban futottam, ami nagyon nehezíti a futást, de mégis kimentem és megcsináltam. Egyszer futottam 28 fokban is, de azzal nem dicsekszem, mert csak 2,8 km volt.

3. Sokat javult az akaraterőm ami a kitartást illeti. Már nem adom fel olyan könnyen, mint az elején. Harcolok a futás közben és próbálok megbarátkozni a kellemetlenségekkel.

4. Megtanultam simléderes sapkát viselni, én, aki azt mondtam, hogy nem bírom a fejemen. Mindig azt mondtam, hogy nem jó a sapka, inkább anélkül, mert szellőzik a fejbőröm, ha lengeti a szél a hajamat. Aztán egyszer esőben feltettem és nem haltam bele, sőt, tetszett. Most már rendszeresen viselem, még akkor is, ha nem kéne :D . Hajnali 6-kor nem süt még a nap, de felteszem és érdekes, hogy nem izzad tőle a fejbőröm, míg sapka nélkül nagyon is izzad. 

Hát igen, fejben dől el minden, de örülök, hogy ezeket legyűrtem.Van mit még legyőzni, de úgy érzem, hogy haladok. Fejben nagyon készülök az úszásra. Nincsenek nagy céljaim, annyit szeretnék elérni, hogy tényleg ne féljek a víztől, legyen bátorságon nyílt vízben is úszni, akkor is, ha nem éri a lábam a földet. Ez nagy haladás lenne és ezen szeretnék dolgozni.

A másik vágyam a bringázás, de ez nehéz ügy. kb. 20 éve ültem utoljára bringán :) Na jó, azóta ültem még bringán, de az szobabringa volt :P Szóval az a nehéz, hogy itt egy méter bringaút sincs és az autósok nem vigyáznak a biciklisekre. Keskenyek az utak, nincs lehetőség helyet adni a biciklisnek, szóval ez még nagyon távlati, de barátkozok vele.

Hatott rám a csoport a Facebookon, sok az úszó és a bringás ott és kezdek megbarátkozni a gondolattal. Ezeket viszont nem fogom annyira rendszeresen csinálni, de azért jó lenne időnként csinálni.

Augusztusra új edzéstervet kaptam. Kikönyörögtem, hogy emeljünk az edzésidőkön és így most 10 perccel többet futhatok minden edzés alkalmával. Jól indult a hónap, ezzel az emelt tervvel már két futással megvan a 14,92 km. Igyekszem rendszeresen futni és úgy osztani az időm, hogy minden jó legyen. Hónap végére most így saccolok egy 60 km-t, aztán meglátjuk mennyi jön össze :)

Iszapfesztivál Dél-Koreában

Na nem kell megijedni, nem ment el az eszem, de ez azért elég vicces, így firkálok róla egyet :)

Érdekes megfogalmazásban adta hírül a CNN, hogy július 23-án elkezdődött Dél-Korea legnépszerűbb fesztiválja, a 16-ik éves Boryeong Mud Festival, amely július 28-ig tart. 

"Nevezzük a világ legnagyobb iszap harcának vagy a legnagyobb csoportos kozmetikai kezelésnek, bárhogy is neveznénk,  látogatók milliói teszik meg az utat  Dél-Chungcheong tartományba, hogy részt vegyenek ezen a fesztiválon."

Csoportos kozmetikai kezelés? Igen, létezik iszapos kezelés a kozmetikában, de én azt valahogy másképp képzelném el :D

A cikk szerint az idén megdől a rekord, ami a látogatók számát illeti.  300.000 külföldi turistát vártak a helyszínre.

Kiszemeltem nektek pár érdekes képet.

Upsz, kicsit maszatos lett a szemüvegem :)

Na igen, a nők :)

Amint a képen is látható, a hangulat vitt mindent :) (szerintem)

Elemezgettem az érzéseimet, de azt hiszem még nem állok készen egy ilyen fesztiválon való részvételhez. Hiába, fel kell nőni a feladathoz  :D

Ennek ellenére díjazom az ötletet, így lehet turistákat olyan helyszínre vonzani, ahova lehet másképp nem látogatnának el ennyien.

Forrás: CNN

Az első igazi eredmény

Már kb. másfél órája hazajöttem a futásból, de azt hiszem csak most kezdem felfogni igazán mi is történt ma velem. Most már a szemem sem könnyes, le tudom írni mit éltem át és mit éreztem azalatt a majdnem 52 perc alatt, amíg futottam.

Tegnap nagyon nem voltam formában, minden porcikám fájt, nyűgös voltam stb. Úgy feküdtem le, hogy én ma reggel biztos nem megyek futni. A telefonomat sem tettem csengetni, mert úgysem megyek. Reggel, vagyis hajnali 5:20-kor telefon nélkül megébredtem. Kezdtem mérlegelni magam, éreztem, hogy nem fáj semmi, eléggé formában vagyok, de ismét kezdődött a szokásos huzavona: menjek, ne menjek? Aztán eszembe jutott, hogy mára 50 perc futás van. Holly Heaven!!!! 50 perc!!! Ennyit életemben nem futottam, a legtöbb 43 perc volt pénteken, az is kínkeservesen. Érvek, ellenérvek, aztán azzal győztem meg magam, hogy a 20 perc is több, mint a 0, kimegyek és bármennyit futok, utána jó érzés lesz az, hogy kimentem és megpróbáltam. 

Elindultam a régi pályámra, ahol kezdtem a futást, próbálgattam az első métereket. Az egy aránylag egyenes pálya és vasárnap kicsi a forgalom, tehát oké. Az első 3 percben mindig eszembe jut Béci (az egyik csoporttársam) akinek a tanácsai átsegítettek ezen a holtponton. Most már jobban bemelegítek és tudom, hogy a 3 perc után sokkal könnyebb lesz, sokszor már nem is érzem a 3 percet. Bécikém, életem örök hálája fog üldözni ezért :P

Futottam tovább és néztem az ébredő várost, az induló forgalmat. Egyedül a pulzusra koncentráltam. Azt mondtam a tempó nem számít, lassan futok amennyit tudok, aztán meglátjuk mi lesz belőle. Tudom, ez nem jó politika, a tanácsadóm mindig figyelmeztet, hogy a céltalan futás nem visz előre, nem úgy kell kimenni, hogy majd meglátjuk, és igaza is van, de a mai nap kivétel (mondjuk úgy).

Figyeltem a légzésem, figyeltem a pulzust az órámon, aztán egyszer csak az időt is megnéztem és valami 23 percnél tartottam. Akkor azt mondtam, hogy majdnem fele megvan az 50 percnek, még egy ennyi és mehetek haza :) A pulzusom meglepő módon nagyonis normális volt végig. Azt hiszem ilyen átlagpuluzusom nem volt rég és ezért is tudtam ilyen könnyen lefutni a távot, ilyen eredménnyel. Az idő is jó volt, 18 fok lehetett, ami jó.

Amióta futok, most először történt meg az, hogy elkalandoztak a gondolataim és nem az idő múlását figyeltem. Eszembe jutott Ádi (Balogh Ádám egy másik csoporttársam), aki egyszer azt mondta, hogy az első 3 km csak bemelegítés a szervezetnek. Ezen akkor nagyot nevettem, mondtam is magamnak, hogy szuper, mert én akkor csak 2,5 kilométereket futottam, tehát még a bemelegítésen sem jutottam túl. Ma pedig eljött a nap, hogy igazolódott az, amit akkor Ádi mondott és a saját bőrömön tapasztalhattam, hogy egy bizonyos ponttól már a szervezet beáll mondhatni automatára és a lábaim visznek előre. Nem kellett figyelnem a légzésemre, a tempóra a pulzusra, csak futottam és kalandoztak a gondolataim össze-vissza.

Eszembe jutott az első időszak, amikor ugyanazon a pályán a 600 métert tudtam csak egyben lefutni, utána bele kellett sétálnom. Aztán eszembe jutottak a körök, amikor a 800 méter sem ment, a kudarcos edzésterv, amikor a 3x8 percen sem tudtam túljutni stb. Arra gondoltam, hogy ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy két hónap múlva 8,71 kilométert futok egyben 52 perc alatt, azt válaszoltam volna neki, hogy itt rögtön térjen jobbra és lépjen be az alagsorba, ahol az elmeháborodottakat kezelik a zárt osztályon. És mégis eljött az idő és megcsináltam. Mondjuk akkor még nem tudtam hány kilométert futottam, az csak itthon derült ki, de az idő már mindenképp rekord volt, azt már akkor tudtam.

Nézegettem a padon üldögélő öregeket ahogy engem néznek, láttam a csodálkozást az arcikon. Biztos UFOnak néztek, hogy többször is elfutok előttük. Eszembe jutott az az időszak, amikor én még nem futottam és én is UFOknak néztem a futókat. Gondoltam magamban ezek biztos sz*rt ettek kicsi korunkban, hogy így tudnak futni, és én, a nyomorék soha nem fogok tudni futni.

Aztán azon is elgondolkoztam, hogy régebb nagyon hajtott a gyors tempó utáni vágy, mindig szerettem volna jobbat futni, mint az előző és ha az eleje nem úgy alakult, ahogy nekem tetszett volna, akkor feladtam és hazamentem. Azt mondtam, hogy majd legközelebb, amikor jobb formában leszek. Azóta megtanultam, hogy olyan, hogy jó forma nem mindig van. Az ember olyan, amilyen, vannak jobb napjai és rosszabb napjai, azzal kell gazdálkodni ami van. A tanácsadóm azt mondta, hogy a nehéz edzésektől fejlődik az ember és biztos igaza van. 

A mai eredményem így néz ki:

5 hónap kellett ehhez, de megcsináltam!  Más ennyi idő alatt félmaratont futott, de az más volt, én meg én vagyok. Én sosem fogom elfelejteni, hogy honnan indultam, (aki nem tudja, az nézze meg az oldalsávban a before/after képemet) ez nekem a fék és az óvatosság gomb. 5 hónap kellett hozzá, de mondhatom sérülésmentesen telt el ez az 5 hónap, fájdalmam elég kevés volt, az is csak enyhe, figyelmeztető fájdalom, tehát jó volt ez így.

Most így miután felfogtam, hogy mi is történt valójában, eszembe jutottak a célok. Egyszer megkérdezte a tanácsadóm, hogy mik a céljaim a futással kapcsolatban? Hát azt hiszem hülyébb választ nem is adhattam volna :D Azt válaszoltam neki, hogy jól szeretnék futni :P Erre jött a következő kérdés: mit jelent ez pontosan? Válasz: nem tudom :D Szép, ugye?  Akkor ő kitűzte nekem a célokat, amit nem is bánok, mert tapasztalt futó, lefutott már pár félmaratont és maratont, így tudom, hogy nem a levegőbe beszél.

Ezt tűzte ki nekem:

• őszire lefutni az 5 km-t pulzuszónában, 6 perces tempóban
• tavaszra a 10 km-t ugyanígy

Mondtam, hogy oké, akkor lássunk hozzá. Ma az eredmény láttán eszembe jutott ez és már sokkal közelebb érzem magam a célhoz. A mai eredmény igazolja, hogy az első, őszire kitűzött célt ma elértem. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy ez egy szerencsés nap volt és az, hogy egyszer sikerült, még nem jelenti azt, hogy ezt én konstanson tudom teljesíteni, viszont, ha egyszer sikerült, akkor azt jelenti, hogy nem lehetetlen és őszire, edzéssel elérem (remélem), hogy stabilan ilyen eredményeim legyenek.

Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni mindazoknak, akik segítettek nekem abban, hogy elinduljak, haladjak, helyesen csináljam és elérjem mindazt, amit eddig elértem!!! Köszönöm Nektek!