Augusztusi összefoglaló

Ismét vége egy hónapnak és le szeretném írni mi történt.

Összességében eredményes hónapot tudhatok magam mögött de voltak gondok és csináltam egy nagy hülyeséget is, aminek szerencsére nem lett következménye (még).

Mivel júliusban már megállás nélkül le tudtam futni 40 percet is, kikönyörögtem a tanácsadómtól, hogy emeljünk az edzésidőn. Így 10 percet emeltünk minden edzésen.

Ezen kívül kitűztem magamnak, hogy ezután nincs ellógott edzés. Ha edzésnap van, akkor edzeni kell, ki kell menni futni. Ha nem megy jól az sem számít, de meg kell próbálni.

Nagyon szépen haladtam a hónap közepéig, nagyon büszke voltam magamra, mert ilyen még nem volt, hogy ne hagyjak ki egy edzést sem. Ráadásul egyre jobb időket futottam, ami megint csak sokat jelentett és jelent most is nekem. Aztán amikor láttam, hogy megy a 7 km is, akkor már 10 km-t akartam futni. Ezzel gondolom nem vagyok egyedül, csakhogy aki onnan indul, ahonnan én, annak az óvatosság legyen az első. Szerencsére a tanácsadóm nem engedte. Persze a döntés az enyém, ő csak tanácsadó, de én hallgatok rá és nem futottam le végül a 10 km-t. Ő azt mondta, hogy nem vagyok még felkészülve rá és azt, hogy eljön majd az az idő is.

De bármennyire is nem tanácsolta, az 50 perc helyett egyszer lefutottam egy órát egyben. Ez egy nagy mérföldkő volt nekem a futás terén. Nagyon örültem, hogy meg tudtam csinálni és ráadásul jó idővel. DE!!! És itt jön a DE!!!

Már a futás végén éreztem, hogy kicsit mintha sok lenne a lábaimnak. Nem volt konkrét fájdalom, de éreztem, hogy meg kell állni. Még lefutottam a hátralevő 5 percet és hazajöttem. Egész nap és még másnap délelőtt is éreztem, hogy mintha sajognának a lábaim. A tanácsadóm szerint ez egyértelmű jele a fáradtságnak. Mondta, hogy pihenni kell, nem érdemes erőltetni. Akkor el is határoztam, hogy addig pihenek, amíg szükséges, de valahogy a dolog nem hagyott nyugodni azért, mert tudtam, hogy valahol valamit nem csináltam jól. Aztán megnéztem a statisztikámat és azonnal rájöttem, hogy mi a gond. A képről le is lehet olvasni. 

Kb. a hónap felénél jártam és már majdnem kétszeresét futottam időben és távra értve annak, amit júliusban. Ez mind azért volt, mert az előző hónapokban volt ellógott edzés több is, most meg minden edzés megvolt és emeltünk is az időn. Ez bizony nem okos dolog. Erre figyelnem kellett volna!

Szerencsére következett a kirándulás, így amúgy sem tustam volna futni, szóval mindenképp pihenő lett volna. Azért aggódtam a lábaim miatt, féltem, hogy jelentkezik egyéb fájdalom is, és akkor nagy kakiban leszek. 

A fáradtság elmúlt, fájdalom nem jelentkezett, így egy hét után ismét elkezdtem a futást. Volt két laza futásom, ami elég is volt kezdésnek.

Aztán szétestem fejben :) Nem gondoltam volna, hogy ez az őszi átállás ennyire bajos lesz. Megvolt a megszokott, rutinos rend, most pedig meg kell szokni egy másikat. Jó volt reggel letudni a futást és már sikerélménnyel indítani a napot. Most estére kellett átteni a futást, ami azt jelenti, hogy az étkezést is annak megfelelően kell beosztani és a programot is. 

Kimaradt a szerdai futás és a pénteki is. Holnap szeptember elseje. Új hónap, új kihívás. Pénteken is, tegnap is készültem fejben. Úgy érzem összeraktam magam, de ez majd akkor lesz igaz, ha kiállom a próbát. Új nekem ez, ez az első futóévem. Ráadásul jön a hideg is, ma reggel 8 fok volt. 

Elégedett vagyok az augusztusi eredménnyel. Tanultam a hibákból és remélem többé nem fordul elő ilyen, mert nem akarom kinyírni magam. A többit majd meglátjuk.