2013. augusztus 27., kedd

Ismét esőben

A délután még úgy volt, hogy edzői engedéllyel elsumákolom a tegnapi laza, átmozgató 20 perces futást. Volt helyette 3.5 km gyaloglás, ami nekem megszokott és 70 lépcsőfokon felfutottam megállás nélkül. 70 lépcső kb. kicsivel több, mint a 4-ikre felfutni, csak itt nem voltak fordulók. 


Aztán történt egy baleset a lakásomtól 20 méterre. Elég durva volt, nagy volt a csattanás, kiabálás, mentő, zsaruk stb. de az ablakból nem láttam jól mi is történt. Annyit láttam, hogy egy oszlop kettétört, egy autó majdnem nekifutott a bár falának, de sejtettem, hogy ez nem minden.

Nem szoktam ilyenkor odamenni, de most valahogy nem hagyott nyugodni a dolog. Addig, addig nem, míg magamra kaptam a futócuccom és futás ürügyén kimentem kicsit körülnézni. Persze zuhogott az eső. Így a polómra felvettem a mellényemet és a telefonom egy zacsiba tettem, mert tudtam, hogy át fog ázni mindenem. 

Kiértem a helyszínre, ahol még mindig voltak páran, annak ellenére, hogy eltelt már fél óra azóta.  Lefényképeztem a helyszínt, ami ijesztő volt. Megkérdeztem a zsarut, hogy volt-e sebesült és volt, állítólag súlyos.  Betettem a telefonomat egy zacsiba, és elindultam futni.

1:45-nél találkoztam egy kutyával, megálltam, sétáltam, aztán óra újraindít és futottam tovább. Láttam egy másik futót, az elsőt 5 hónap alatt. Ő az út túloldalán volt, de nagyon nézett engem, szerintem ő sem lát sok futót erre vagy azt nézte, hogy még egy őrült, aki zuhogó esőben fut? Minden esetre büszke voltam magamra, hogy szakadó esőben futok. Aztán 500 méterrel tovább egy pasi az ernyőjét kínálta nekem, de intettem, hogy köszi, van sapim Visszafele a kórház éjjeliőre szólt, hogy esik az eső, meg fogok ázni. Mondtam, hogy már meg vagyok de nem számít.

Igazából oda sem figyeltem a futásra, a lábaim vittek. Végül csak 2 km lett, de ez elég volt mára. A balesetet leszámítva mókás futás volt.Bőrig áztam, mert nincs megfelelő cuccom, de ez még most elmegy. 

Ma reggel viszont éreztem, hogy kapar a torkom. Kicsit bosszantott, mert azért mégsem lehetek ennyire papirkutya, hogy augusztusban esőben meghűljek, de most már nem érzem. Nem lesz belőle semmi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése