Kilométereken innen és túl

Kicsit nehéz nekem erről írni, de akkor is leírom. Már egy ideje kavarog bennem, minden nap szembesülök vele. Leírom és utána nem érdekel többé, tovább lépek és kész.

Akik olvassátok a blogomat tudjátok, hogy honnan indultam és hogyan kezdtem el futni, ezt most nem részletezném újra.

Az elején, amikor szóba került, hogy elkezdtem futni, a legtöbben örültek neki, gratuláltak és mondták, hogy azért vigyázzak, mert … stb.

Most, amikor szóba kerül, hogy mennyit futok megállás nélkül időre és kilométerben, úgy néznek rám, mint valami lehetetlen jelenségre. Látom rajtuk, hogy meglepődnek, talán nem is hiszik el. Még senki nem vonta kétségbe hangosan, amit mondok, de látom rajtuk, hogy hihetetlen. Szép lassan oda jutok, hogy elhallgatom a témát.

Sajnos itt arra néznek furán, aki hatkor kimegy és futkározik le s fel, vagy beöltözve védőöltözékbe, sisakkal a fején bringán teker, nem arra, aki a sok zsírtól alig tud lépni, holott még 30 sincs.

Kész, téma lezárva. Nem érdekel. Mindenki hisz és gondol amit akar én meg futok tovább.