Tempó: 5:22

Tegnap elég strapás napom volt. Nyolcan ültünk az asztalnál és én voltam a háziasszony, szóval gondolom nem kell ezt részletezni, ráadásul kánikula volt tegnap. Estére hulla voltam. Lefeküdtem idejében, de nem tudtam elaludni, egész éjjel forgolódtam, alig aludtam valamit. Hajnali 5-kor felébredtem és 20 perc alatt felsoroltam az összes létező kifogást, hogy miért nem megyek ma futni, azt hiszem még újakat is gyártottam. Mindig azt írják, hogy ha nem pihented ki magad, akkor a szervezet nem veszi jó néven a terhelést, nem fog a várt módon reagálni. Én meg alig aludtam valamit, mert valakik egész éjszaka üvöltöztek, a meleg is elviselhetetlen volt. 

Aztán arra gondoltam, hogy az NKT-ben (a csapat nagy közös táblázata, ahol az  kilométereket összesítik) nagyon nem mindegy, hogy lesz-e mára beírva valami, vagy sem és ez meggyőzött. Katonásan összekaptam magam, rekord idő alatt, mert már késő volt és elindultam. 

A kicsi, 0,48-as körökre mentem. Megkezdtem a szokásos köröm, de már az elsőnél megkergetett egy kóbor kutya. Ezekkel nem merek viccelni, szép lassan már az idegeimre mennek, így átmentem a másik pályámra, ami a sugárút melletti járda. Ott nincsenek kóbor kutyák. 

Futottam nyugisan, aztán majdnem elütött egy autó. Akkor eléggé megijedtem és felment a pulzusom 171-re. Sebaj, lassítottam kicsit, amíg megnyugodtam és láttam, hogy visszamegy a pulzusom normális tartományba és futottam tovább. Találkoztam még kb. 3 kutyával, de azok szerencsére pórázon voltak, de azért megjegyzem, hogy minden kutya láttán bekapcsol nálam a riasztó, azonnal megnézem van-e vele gazdi, van-e rajta póráz, ha nincs, akkor figyelem a kutyát, hogy mire készül, amit persze lehetetlen előrelátni.  Az ilyenek mindig felviszik kicsit a pulzusomat, mert félek.

Meglepően alacsony volt ma a pulzusom, azt hisze ilyen alacsony még nem volt, amióta futok és nem is fáradtam. Végig figyeltem a pulzusom és ma volt az első alkalom, amikor a pulzusom azt mutatta, hogy gyorsíthatok (eddig mindig azt mondta, hogy lassítsak :) ) és én meg is tettem. Futottam, a szó szoros értelmében, nem csak cammogtam, mint eddig. Isteni érzés volt :)

És így néz ki a mai táblám :)

Ez volt életem legjobb futása és el sem fáradtam. Futás után is tele voltam energiával, nem lihegtem, volt még bennem szufla bőven. 

Ötszörös új rekord ez megint, mindenben javítottam. 

A napokban tárgyaltunk Bambival arról, hogy én egy egyszerű pulzusmérő órával futok, míg sokan okostelefonnal és okos órával, ami a kilométert és a tempót is mutatja futás közben, így a futó menet közben tudja mennyit futott, milyen tempóban, milyen pulzustartományban stb. Én ezeknek az adatoknak a nagy részét akkor tudom meg, amikor gép elé ülök, megrajzolom a térképen azt a távot, amit lefutottam és hozzáadom az időt, meg a két pulzusértéket. Csak ezután tudom meg, hogy milyen tempóban futottam, vagyis átlag hány perc alatt futottam le egy kilométert. Az én órám csak az időt mutatja és az aktuális pulzust, de elgondolkodtam rajta és nekem ez tökéletesen megfelel. Még örülök is neki, mert így egy dolog van, ami a futások alatt irányít, az pedig a pulzus. 

Szóval a mai futásom tényleg nagyon jól sikerült és boldog vagyok, mert most látom megtérülni a befektetett energiát. Jól érzem magam, szépen alakulnak a combjaim is, látszik már az izom. A súlyom jó, holnap reggel mérlegelés, de tudom, hogy jó.

Alig várom már a vasárnapi futást! Kíváncsi vagyok a múlthetihez képest milyen lesz?