2013. augusztus 11., vasárnap

Alázat!


Ez az a szó, ami a mai futásomat jellemzi. 

Többször is hallottam már ezt a szót a futással és a sporttal kapcsolatban, több futótársam is használta. Azt hiszem nekem most jött el az ideje, hogy megértsem, a saját bőrömön tapasztaljam mit is jelent ez a szó.


Mi is történt valójában? Megint kaptam egy leckét a futástól :) 

Nagy tervekkel indultam útnak, bár már indulás előtt tudtam, hogy nem lesz könnyű, aztán be is bizonyosodott a dolog.

Tegnap végre esett az eső, sőt, az éjszaka is, ennek persze az lett a következménye, hogy reggelre 18 fok lett a hőmérséklet, a páratartalom viszont 94%.  Az előrejelzés azt mondta, hogy hatkor esni fog, de nem esett.

Azt hiszem még a meleget sem utálom annyira, mint a párárt, a gőzt. Bemelegítés közben eszembe jutott az utolsó ilyen páratartalmú futásom, ami bizony nem volt valami kellemes, de ez nem vette el a kedvemet. Kimentem és már az első 10 méteren éreztem, hogy ez bizony kemény lesz. Ilyenkor úgy érzem, mintha a tüdőm megtelne vízzel, ami persze nem igaz, csak olyan érzést ad nekem ez a magas páratartalom.

Az az érdekes, hogy tegnap este még kacérkodtam a gondolattal, hogy mivel az utolsó két futás rendkívül jól ment, ma lefutom az első 10 kilométert. Megkérdeztem a tanácsadómat és a válasza természetesen az volt, amit már sejtettem: egy nagy, határozott NEM, azzal az utasítással, hogy legyek szíves 50 percet futni, amennyi ki van írva nekem mára és ne akarjak hős lenni :) Oké, ezt sejtettem, de próbálkozom azért időnként, akkor is, ha tudom, hogy hiába :) Este még megkérdeztem egy futótársam, ő is azt mondta, hogy ne rohanjak, ne siessek sehova :)

És mivel én szófogadó kislány vagyok, lemondtam a nagy hőstettről :). Ha nem mondtam volna le, lemondatott volna az időjárás, ugyanis már az első 10 percben megfordult a fejemben, hogy feladom. ezt még eljátszottam legalább háromszor a következő 10 percben, aztán elhatároztam, hogy még azért sem adom fel!!!! Ha csak a túlélésre játszom, akkor is megcsinálom!!! És megcsináltam!!! Lefutottam az 50 percet. Ilyen pocsék tempóm rég nem volt, de nem hajtottam magam a pulzus miatt, ugyanis ez a pára viszi a pulzust elég rendesen. A tanácsadóm mindig mondja, hogy ilyenkor csak lazán, ne hajtsam magam. És én nem is hajtottam magam, csak egyszer kezdtem vágtába pár 100 méteren, de ott a pulzusom jó volt és volt bennem erő.

Nem bánom, sőt, most jó érzés tölt el, hogy lefutottam a mai adagomat, nem fáradtam el és ha rossz is az eredmény, legalább nem adtam fel.

Mai tanulság: tisztelni kell a távokat és megküzdeni az időjárás viszontagságaival.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése